csillag (főnév)

1. Saját fényt kibocsátó égitest. A bolygók méretéhez viszonyítva óriási méretű és tömegű égitest, amely a benne lezajló atomfizikai folyamatok következtében látható fényű energiát is sugároz.

A csillagok hihetetlen nagy távolságra vannak egymástól. A Nap a legközelebbi csillag.

2. Meteor, hullócsillag. A virágűrben száguldó apró égitest vagy ennek darabja, amely a föld légkörében a súrlódás következtében hirtelen áttüzesedik és láthatóvá lesz, illetve útjának nyomát fényes sáv jelzi.

A szerelmespár a padon ülve nézi, hogy hullik le egy csillag. Az augusztusi égboltról rengeteg csillag esik le.

3. Szimbólum: szabályos sokszög, illetve kör peremén szabályosan elhelyezkedő hegyesszögű csúcsok által alkotott idom, vagy egy középpontban egymást sugárszerűen metsző néhány rövid vonal. (A csillag (1) egyszerű ábrázolása.)

A zászlókon gyakori szimbólum a csillag. A város címerében is van egy csillag.

4. Rangjelzés. Katonai, vasutas, postás, tűzoltó egyenruha gallérjára, hajtókájára vagy vállpántjára varrott ilyen (3) alakú jel.

A hadnagy megkapta az újabb csillagot: főhadnaggyá léptették elő. Az új csillagért sokat kellett dolgoznia.

5. Nyomdászat: Figyelmet felhívó jel; szövegben előforduló ilyen (3) alakú jel, amely jegyzetre, megjegyzésre, irodalomjegyzékre vagy további információra utal. (Lásd alább.)

A szövegben a lábjegyzeteket csillag (*) jelezte. Ha több lábjegyzet is volt a lapon, akkor egymás után nyomtatott apró csillagok jelezték a sorrendet.

6. Népies: Kerekded fehér folt ló vagy szarvasmarha homlokán.

A vitéz kedvenc lovának volt egy csillaga. A csillagról megismerte a lovát ezer közül is.

7. Szikra, amely rendszerint kemény tárgyak összeütődéséből vagy tüzes, égő tárgy sziporkázásából keletkezik.

A meggyújtott csillagszóró a karácsonyfán ezerszámra szórta a fényes csillagokat a gyerekek nagy csodálkozására. A vágtató ló patkói csillagot rúgtak az utca kövén.

8. Film, színház, sport, média: Ismertté vált személy. Tehetsége révén vagy mesterséges hírveréssel népszerűvé, híressé vált, illetve tett személy; sztár.

A televízió csillagai nagyon múlékony ragyogásúak. Az olimpiai bajnokok igazi csillagok.

9. Népies: Kedves személy, szerető pár, főleg nő.

A legény édes csillagomnak szólította a lányt. – Csillagom, csillagom – hívogatta a legény a lányt.

10. Népies: Gyerek, főleg lány.

– Csillagom gyere ide, és adj egy puszit a nagypapának! – hívta magához a szobába lépő nagyapa az ott játszó unokáját. – Csillagom! Gyere segíteni egy kicsit – kérte az anya a lányát.

Eredet [csillag < ómagyar: csillag < ősmagyar: csuluk < dravida: soli (csillog, lángol)]

Kifejezések

A csillagokat is lehozná az égről neki – (mindenben kedvét keresi, minden kívánságát teljesítené).

A csillagokból olvas – (az égitestek állásából jósol, következtet a jövőre).

Átvitt értelemben, túlzó: A csillagokig – (mérhetetlenül, végtelen magasra vagy magasba).

Annyi, mint csillag az égen – (rendkívül sok, mérhetetlenül sok).

Bízik csillagában – (bízik szerencséjében).

Csillaga letűnt/leáldozott / gyászba borult a csillaga – (szerencséjének, hatalmának, sikereinek vége).

Csillagokat lát – (hirtelen, erős ütéstől, fájdalomtól apró, villódzó fényfoltokat lát).

Csillagot néz vacsorára – (nem eszik, koplal).

Csillagot rúgat vele – (alvó ember lábujjai közé durva tréfából papirost tesz és meggyújtja, hogy az illető hirtelen felébredve, rugdalózással igyekezzen megszabadulni az égő papírcsíkoktól).

Csillagokba néz – (fenn hordja az orrát).

Átvitt értelemben, költői: Életünk, sorsunk jó / rossz csillaga – (az, aki életünk, sorsunk alakulására döntően jó vagy rossz hatással van).

Feltűnik szerencséjének a csillaga – (kezd boldogulni, szerencsés kezd lenni).

Hanyatlóban van csillaga – (eddigi szerencséjének, jó sorsának, sikereinek vége; hatalma, hírneve fogyatkozni kezd).

Jó csillagának köszönheti – (szokásos szerencséjének köszönheti).

Lehazudja/letagadja a csillagot is az égről – (gátlás nélkül, szemérmetlenül hazudik; a nyilvánvaló, igaz tényt is tagadja).

Lelopná a csillagot is az égről – (amihez hozzáfér, azt ellopja).

Rossz csillagok járnak / rossz csillag alatt született – (semmiben sincs szerencséje; üldözi a balszerencse).

Szerencsés csillag alatt született – (mindenben szerencséje van; a szerencse fia).

Állattan: Tengeri csillag – (a tüskésbőrűek törzsébe tartozó tengeri állat; teste egy központi korongból és az abból kiágazó, rendszerint öt karból áll).

csillag * (írásjel)

Figyelmet felhívó jel, amely magyarázatot jelez; szövegben előforduló később következő jegyzetre, megjegyzésre, irodalomjegyzékre vagy további információra utal.

A megbeszélésen csak szakértők* vehetnek részt. A szövegben több * is előfordul annál a szónál, ahol van lábjegyzet.

*szakértő: olyan személy, aki minden esetben meg tudja oldani a rá tartozó feladatokat.