általánosítás (főnév)

1. Olyan pontatlan közlés, ami széleskörűen sok személyre vagy dologra értelmezhető, holott csak egyre vagy néhányra igaz.

Az újságírók trükkje az az általánosítás, hogy a saját véleményüket sokak véleményeként írják meg. Az általánosítás következtében néhány ember tettei miatt sokakat büntettek, amikor kizárták a csapatot a bajnokságból.

2. Nem részletezett gondolat, közlés vagy alapelv, ami a legtöbb esetben igaz, és csak a jelenség lényegére vonatkozik a részletek helyett.

Mindenki szeretne világbékét, de szakadjunk el az általánosítástól, és először tegyük jobbá a saját környezetünket! Az csak általánosítás, hogy a kormány feladata a gondok megoldása: valójában mindenképp nekünk kell megdolgoznunk az eredményekért.

3. Mindenre kiterjesztés, egy dolog elterjedtté, közismertté, szokássá tétele.

Miután egy helyen sikerült elfogadtatni a lakókkal a parkolódíj szedését, megkezdődött a rendszer általánosítása és elterjesztése az egész országban. A rossz nyelvhasználat általánosításának egyik legfőbb forrása a tévé.

4. Széles érvényű következtetés egy gyakori jelenségre; egyetlen példából kiindulva hasonló dolgok megtalálása és csoportba foglalása, majd a mindezekre érvényes hasonlóságok és jellemzők összefoglalása.

A csavargókat megfigyelve eljuthatunk addig az általánosításig, hogy ha valaki elveszti a céljait és önbecsülését, akkor lezüllik. Az emberek sok rossz példát látva gondolják azt az általánosítást, hogy a kutyákat jobb elkerülni.

Eredet [általánosítás < általánosít + -ás (főnévképző)]