ám (kötőszó)

1. Az ám hangsúlyozza az elmondott állítást; erős érzést, véleményt fejez ki; bizony.

Igen ám, de odaérünk még? Én is voltam ám ott! Megettem a tortát, de meg ám!

2. Az ám jelzi, hogy a beszélő nem ért egyet teljesen, de hajlandó megtenni a szóban forgó dolgot.

Ám legyen! Ám, nem bánom, menjünk.

3. Az ám jelzi, hogy mindkét ellentétes állítás igaz; a korábbi állítással ellentétes állítást vezet be; csakhogy.

Szép, ám olcsó ajándékot vett. Már ment volna, ám nem volt még kész.

4. Az ám meglepetést fejez ki; nocsak, lám

Látja ám, hogy valaki már járt ott. Az ám, hova is tettem a papírokat?

Eredet [ám < ősmagyar: ám (ámul, csodálkozik) < lám (látom) < lásd: lám]

-ám, -ém (főnévképző)

Az -ám, -ém az említett cselekvéssel, történéssel leírható dolog, tárgy megnevezését jelzi.

födém, csillám, villám

A hullám magasan átcsapott az úszók fölött.

Eredet [-ám < dravida: -ám (-ás, -és; főnévképző)]