érdeklődés (főnév)

1. A tudás növelésének szándéka egy szűkebb területen. Hajlandóság arra, hogy a személy figyelmet fordítson az adott dologra, témára, jelenségre, és több ismeretet fogadjon be róla, alaposabban kiismerje azt. Kész felelősséget vállalni az így megszerzett ismeretért.

A gyerekek részéről erős az érdeklődés a sport iránt. Nagy érdeklődés fogadta az új könyvet.

2. Folyamatos törekvés egy cél elérésére; kitartó figyelem fordítása arra a bizonyos témára, területre.

Az érdeklődése középpontjában a diploma megszerzése áll. Az érdeklődését a nyelvtanulás köti le.

3. Kérdések feltevése, válaszok kérése adott témakörön, tárgyon, területen belüli adatok, összefüggések megismerése céljából.

Némi érdeklődés után megtudta, honnan indul a busz. A könyvtárban eredményes volt az érdeklődés: kapott választ a kérdéseire.

4. Felszínes kíváncsiság; egy-két adat megtudásának vágya az alaposság vagy az adatok felhasználásának igénye nélkül.

A járókelők közül néhányan mutattak érdeklődést a mutatvány iránt, de ők is hamar továbbálltak. A kíváncsiskodók érdeklődése rögtön véget ért, amikor megtudták, hogy nem a híres színész érkezett meg.

5. Látogatottság filmmel, színházzal, kiállítással, előadással vagy más eseménnyel, dologgal kapcsolatban.

A tervezett rendezvény az előzetes érdeklődés hiánya miatt elmaradt. A kiállítás megnyitóján már óriási érdeklődés mutatkozott a bemutatott ritkaságok iránt, köszönhetően a nagy hírverésnek.

Eredet [érdeklődés < érdekel + -őd(ik) (igeképző) + -és (főnévképző)]