ó (indulatszó)

1. Óhajtás hangsúlyozására.

Ó, de jó volna egy új szánkó. Ó, milyen jó lenne több pénzt keresni.

2. Érzelem hangsúlyozására.

Ó, a csuda vigye el! Ó, mikor hozod már azt, amit kértem?

ó- (melléknév)

Nagyon régi, vagy nagyon öreg. Annak a jelzésére, hogy az utána következő szó kora, a hozzá kapcsolható idő nagyon régi múltba nyúlik vissza, de még nem a legrégebbi időkhöz, vagy legidősebb korúhoz tartozó.

Az ókor jó másfélezer évvel ezelőtt ért véget. Némely bornál az óbor a legfinomabb. Az óhaza hollétét homály fedi.

Eredet [ó < ómagyar: ó (ó, régi) < ősmagyar: avó, avi (ó, régi) < dravida: avi (romlik)]

-ó, -ő (melléknévképző)

1. Az említett dolog a rendeltetése, célja.

vető(mag), szerelő(akna)

Sok vállalatnál találunk kiszolgáló egységeket, akik biztosítják a működést.

2. Egy dologgal kapcsolatos, arra vonatkozó.

segítő, javító szándék

Az életjobbító törekvések leghatékonyabb módja az, ha magával az emberrel foglalkozunk.

3. Egy általános tulajdonság a jellemzője.

vonzó, kezdő

Van egy elbűvölő unokám.

4. Egy gyakori cselekvés vagy állapot a jellemzője.

csavargó, vásárló, nézelődő

Mit lehetne kezdeni a naphosszat tekergő gyerekekkel?

5. Egy éppen folyamatban lévő cselekvés, történés vagy állapot a jellemzője.

alvó, kacagó, siető

A kocsi csikorgó kerekekkel fordult be a kanyarban.

6. Jellemzője, hogy képes az említett dologra.

robbanó, vegyülő

Az őszinte beszélgetésnek feszültséget oldó hatása is van.

Eredet [-ó, -ő < dravida: -a, -ú (melléknévképző)]

-ó, -ő (főnévképző)

1. Aki rendszeresen foglalkozik az említett tevékenységgel.

sportoló, költő, úszó

Nem mondhatnám, hogy az elmúlt tíz évben sok jó író bukkant volna fel.

2. Aki vagy ami az említett feladatra való.

véső, őrző

Valahová elraktam a lyukasztó szerszámomat, és most nem találom.

3. Aki vagy ami csinál valamit.

szolgáló, fogó

Egy akkumulátoros csavarhúzó jó szolgálatot tesz egy építkezésen.

4. Egy cselekvés helye.

mosdó, öltöző, váró

A kijelölt repülőgépek a kifutó elején várakoztak.

5. Egy cselekvés, történés egy alkalma.

találkozó, beszélő

Ebéd után rendszerint sorakozó következett.

6. Egy esemény, alkalom, rendezvény.

diplomaosztó, házszentelő

Iskolás koromban minden évzáró kellemes volt, mert jó volt a bizonyítványom.

7. Egy jellemzővel rendelkező dolog.

lejtő, sikló

Ez az emelkedő próbára tesz minden autót.

8. Az, akinek a hivatása, foglalkozása az említett tevékenység.

tanító, fordító, közvetítő

Régebben oktató is voltam.

9. Felszólítás az említett dolog megtételére.

sorakozó, gyülekező

Sokszor ébredtem katonakoromban arra, hogy valaki azt kiabálja: ”Riadó!”

10. Régies: Kedveskedő megnevezést képez.

anyó, cicó
A két kis kutyó az udvaron rágja a csontokat.

Eredet [-ó, -ő < dravida: -ón (-ó, -ő; főnévképző)]

-ó- (kötőhang)

Az említett szót és a toldalékot összekapcsoló jelentés nélküli kötőhang.

újólag, elvágóan

A barátommal csak futólag találkoztam.

Ó, ó (betű)

A tizenötödik betű a magyar ábécében; a nyolcadik magánhangzó.

A gyerekek az első osztályban tanulják meg a ó betű írását. A gyerekek azzal játszanak, hogy ó betűvel kezdődő szavakat keresnek.

Eredet [Ó, ó < lásd: o (betű)]