ómagyar (melléknév)

Nyelvünknek ez a korszaka a honfoglalás befejeződésével kezdődött és a kereszténység felvételén át az első teljesen magyar nyelvű könyv megjelenéséig (1533) tartott.

Az államalapítás után betiltottak és üldöztek a keresztényen kívül minden vallást és ezek emlékeit - így az ősi "pogány" rovásírás használatát is.

Az írás-olvasás és tanulás joga csak a papok kiváltsága lett. Az egykor teljes ábécé helyett a latin betűket próbálták használni. Ebben a korban találták ki a kettős betűket és az ékezetes betűket, hogy pótolják a hiányt. Jelentőssé válik a latin nyelv hatása. (Egészen 1844-ig a latin lesz a hivatalos iratok nyelve!)

(A korszak végét - 1533 - jelentő első teljesen magyar nyelvű könyv "Az zenth Paal leueley magyar nyeluen" - Szent Pál levelei magyar nyelven" címet viselte és Krakkóban jelent meg.)

Ebből a korszakból való fennmaradt nyelvemlékünk a Halotti beszéd (1190) - lásd a mellékelt kép -, és az 1300-as évekből való Ómagyar Mária-siralom.

Eredet [ómagyar: magyar < ősmagyar: moger, mogeri, meger, megyer (magyar) < dravida: magar (emberek, ifjak)]