ön (névmás)

Udvarias, távolságtartó beszédben a megszólított személy nevét helyettesíti. Használhatjuk a tisztelet kifejezésére is.

Átadom önnek a helyem. Ön érkezett elsőként.

Eredet [ön < ómagyar: ön < ősmagyar: ten, tön (te, ön) < dravida: tán, tan (ön, maga; udvarias megszólításhoz használt névmás)]

ön- (melléknév)

Saját magára ható. Cselekvése, történése saját magából ered, maga felé irányul. Egymagában, külső segítség nélkül tesz meg valamit.

Az önbátorítás sokszor használ. Önelégült mosollyal nézett rá. Az önművelés hasznos dolog. A nagy hidegben a gépkocsiban az önindító nem működött. A hobbija csak öncélú volt, senki más nem látta hasznát.

Lásd még: -n, -on, -en, -ön (határozórag)