ősmagyar (melléknév)

A magyar nyelvnek a honfoglalást megelőző hosszú korszaka, amelynek kezdete homályba vész. Ebben a szótárban a szavak eredeteinél az "ősmagyar" megnevezés alatt foglaljuk össze a magyarsághoz tartozó egykori nyelvek közül a legvalószínűbb eredetek mindegyikét, beleértve a "finnugor" névre átnevezett népek nyelveit is.

Eredet [magyar < ómagyar: magyar < ősmagyar: moger, mogeri, meger, megyer (magyar) < dravida: magar (emberek, ifjak)]

További részletezés

A honfoglalás előtt volt az "ősmagyar" kor, amit egyesek "finnugor", "uráli", mások "turáni", "szkíta", "szittya", "avar", "hun", stb. néven emlegetnek. Ebben a vitában a WikiSzótár.hu nem kíván állást foglalni: mindegyik idevonatkozó adatot megvizsgálva az "ősmagyar" kor megjelöléssel közöljük le az összképbe logikusan illő szavakat.

A legősibb nyelvi emlékeink (és nyelvi rokonaink) Ázsia jelentős területein fellelhetők. Egységes állam nem létezett, de a népek vészhelyzetek esetén szervezetten együttműködtek (például: háború, aszály, sáskajárás).

Az ősmagyar nem egy egységes nyelvet jelentett, hanem több mint száz hasonló nyelvet, nyelvjárást, tájszólást. Rengeteg forma, rengeteg változat több ezer év alatt.

Ez közös kultúraként működött. Sok olyan népcsoport, kisebbség létezik még ma is Ázsiában, amelyek őrzik az ősi magyar nyelvemlékeket, szavakat, nyelvtani szokásokat, közmondásokat (saját nyelvüket).

Az európai hódítások némelyik időszakában Európa jelentős része is az ősmagyar nyelvű népek irányítása alatt állt. Ennek a jól szervezett országnak voltak részei például a székelyek ("letelepültek") és a csángók is ("hátramaradtak"), akiknek a keletről érkező támadások kivédése volt a feladata. Írástudó (rovásírás), művelt emberek voltak jelentős kulturális örökséggel, amiből Európa több népe vett át részeket.

Nyelvünknek az ősmagyar időszaka a honfoglalással (896) ért véget, amikor őseink egy része állandó országot alapított a Kárpát-medencében és környékén. Hosszú ideig szoros szövetségben éltek a közelben élő más rokon nyelvű népekkel.

Lásd még: Az ősmagyartól korábbi időszakokat ebben a szótárban a forrásnyelv megadásával jelöljük a szavak eredetének megadásánál, például: dravida, szanszkrit, sumér.