Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Ősmagyar szó jelentése

ősmagyar (melléknév)

1. A honfoglalás előtti magyar (nyelv). Ebben a szótárban a szavak eredeteinél az „ősmagyar” megnevezés alatt foglaljuk össze a magyarsághoz tartozó egykori nyelvek közül a legvalószínűbb eredetek mindegyikét, beleértve a „finnugor” névre átnevezett népek nyelveit is.

Az ősmagyar nyelv összefoglal minden korábbi nyelvváltozatot. Az ősmagyar nyelvek a honfoglalás után olvadtak össze egységes nyelvvé.


2. A magyar nép régi törzseihez tartozó (személy, közösség).

Az ősmagyar férfiak bátor harcosok voltak. Az ősmagyar nők nyáron a ház körül dolgoztak és nevelték a gyerekeket.


3. A régi magyar emberek által használt (eszköz, fegyver), rájuk jellemző (szokás, viselet, sajátság, vallás), általuk lakott (vidék).

Az ősmagyar íjak nagyon jó fegyverek voltak. Az ősmagyar harcmodor cselvetést alkalmazott.


Eredet [ősmagyar < ős- (melléknév) + ómagyar: magyar < ősmagyar: moger, mogeri, meger, megyer (magyar) < dravida: magar (emberek, ifjak)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 304 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)