abajgat (ige)

1. Nagyon hangosan ordítozik, sokszor értelmetlenül óbégat.

A mulatóban éjfélig abajgattak a vendégek. A veszekedő szomszédok hangosan abajgattak egymásra.

2. Zaklat; hangosan kiáltozva kerget, fut az előle menekülő élőlény után.

A gyerekek sokáig abajgatták az ijedt birkákat. Ne abajgasd azt a csirkét; még megsérül.

3. Népies: Nyugalmában háborgat; személyt, állatot zaklat; a másik munkáját tevékenységét megszakítva, arra készteti, hogy annak eredeti szándéka ellenére inkább rá figyeljen.

- Folyton abajgat ez a gyerek, vidd már el innen - kérte az anya az apát, miközben a konyhában mosogatott. - Gyere ide, és ne abajgasd azt a macskát, mert megkarmol - szidta az anya a macskát nyúzó gyerekét.

4. Népies: Tárgyat piszkál, különösebb hasznos cél nélkül lökdös, minduntalan hozzányúl.

- Ne abajgasd azt a darálót, még bekapja a kezed - intette az apa a kukoricadaráló fogantyúját tekergető kisfiát.

Eredet [abajgat < középmagyar: abajgat < abajg (kiabál, elkerget) + -gat (igeképző) < ősmagyar: abija, óbéj (kiáltozás, hangoskodás) < dravida: abayam, avayam (kiabálás, sírás)]