absztrakció (főnév)

1. Gondolkodási művelet végeredménye, amit az érzékelhető, mérhető vagy megtapasztalható dolgokon kívül állónak tekintünk. Ez fokozatok mentén nyilvánul meg attól függően, mennyire tekintünk egy dolgot az érzékelhető világon kívül állónak.

A matematika sok absztrakcióval foglalkozik. A szavak jelentései maguk is absztrakciók. Az általános dolgok a sok egyedi dolognak az absztrakciói.

2. Ritka, filozófia: Teljes gondolkodási folyamat, amely a megismerendő jelenségből, tárgyból, dologból egy tulajdonságot kiemel, és azt önmagában, a többi körülménytől, ráható állapottól eltekintve vizsgálja.

Erre a következtetésre absztrakció útján jött rá. Az absztrakció az elme egyik képessége. A intelligens embernek gyors az absztrakciója. Amikor elvonatkoztatunk a konkrét jelenségektől, és csak az általánosságokkal foglalkozunk, az is absztrakció.

3. Ritka: Elvont fogalom, csak egy jelenség, tárgy, dolog lényegi tulajdonságain alapuló gondolat.

– A sok gondolkodás után visszamaradt absztrakció pontosan tükrözi a lényeget – magyarázza előadásában a filozófia-professzor a hallgatóságnak. Az absztrakció csak azt fejezi ki, amit éppen vizsgálunk.

Eredet [absztrakció < latin: abstractio (elvonás) < ab- (el-) + traho (húz, von)]

Megjegyzés:

Ez származhat az érzékelhető, mérhető vagy megtapasztalható jelenségből, tárgyból, dologból is, ha annak csak bizonyos szempontból jellemzett tulajdonságait vesszük figyelembe, és a többieket figyelmen kívül hagyjuk.
Például egy konkrét tárgyaknak csupán a mennyiségét tekintjük, és nem vesszük figyelembe annak különféle tulajdonságait. Így kapjuk meg a számokat, mert csak mennyiségekkel foglalkozunk. Teljesen mindegy lehet, hogy miket adunk össze, vagy mit jellemzünk egy számmal.