agy (főnév)

1. A test legfelső közvetlen irányítója. Ez az idegrendszer központja, a test idegi kapcsolótáblája és a testet ért ingerületi hatást elnyelő szerve. Az idegsejteken keresztül ide futnak be az ingerületek, és innen indulnak ki a különféle szervekhez, izmokhoz, hogy válaszingert keltsenek bennük. Az agy kapcsolatban áll az elmével, és annak irányítása alatt működik, de nem tévesztendő össze magával az elmével.

A test mozgatásához szükséges az agy. Az agyban megvannak a különféle ingerületcsoportoknak a központi fogadó helye. Ha megsérül az agy, a test meghatározott része lebénul.

2. Átvitt értelemben, bizalmas: Ész; az elme működése, képessége (ami látszólag az agy tevékenysége).

Ha zavartok, leáll az agyam és nem tudok gondolkodni. A főmérnök az agy a cégnél, mert minden nehéz feladatot rá bíznak.

3. A kerék forgását biztosító rész, amivel az a tengelyhez csatlakozik.

Már kikopott az agyban lévő csapágy, ki kell cserélni. A kerékagy viszonylag bonyolult szerkezet.

4. Lőfegyver vége, tűzfegyver csövének hátsó része, ahová a lőszert és lövedéket betöltik, és az ehhez tartozó töltő, biztosító és elsütő szerkezetek. Sokszor beleértik a puskatust is.

A puska agyát az arcához szorította. A fegyver nagyot szólt, és ő annyira megijedt, hogy az elmozdult agy megütötte.

Eredet [agy < ómagyar: agy < ősmagyar: ajge, ajgu (agy, agyvelő) < dravida: ugu, medulu (agy) < mug (mag)]

Kifejezés

Megjegyzés

A közgondolkodás ezt a szervet ruházza fel azzal a széles körben elterjedt nézettel, hogy ez a szerv lenne a "gondolkodás szerve". Ez egyáltalán nem megalapozott tény, csupán vélemény, amely azon alapszik, hogy "mindenki tudja azt, hogy az ember a fejével gondolkodik".

Ezért aztán sok más olyan szavunk is van, ami ezt alátámasztja. Például: agyal, kiagyal. Ezek a szavak azonban csak az utóbbi időben kerültek be nyelvünkbe, mert ez a fenti vélemény már széles körben elterjedt, és manapság része a közmegegyezésnek.