al- (melléknév)

1. Alacsonyabb beosztású, alárendelt személyt, dolgot jelez.

Az alorvos is ért a dolgához. A rendezvényre csak az alpolgármester jött el.

2. Lejjebb elhelyezkedő, alacsonyabban lévő, vagy alsó személyt vagy dolgot jelez.

Az altalaj is megpuhult a sok víztől. Az alhast nem fedik bordák.

3. Nagyobb egész részeként létező, működő kisebb egységet jelöl.

Három albizottság sem oldja meg azt, amit egyetlen okos ember meg tud oldani. Az alirodánk is tud segíteni az ön ügyében.

4. (népies) Az al- déli irányú áramlást (főleg szelet) jelez.

Majd az alszél megolvasztja a havat. Alfelé folyó vizekkel hajóztunk.

Eredet [al- < ősmagyar: alt (alanti, alsó) < dravida: ili (alant, lent, alacsony)]

-al, -el, -ál, -él (főnévképző)

1. Az említett módon létrehozott dolgot jelzi; az említett cselekvés, történés eredményét, hatását, eseményét jelzi.

huzal, halál, fonal, előmenetel

A papíron két vonal látható.

2. Az említett célra szolgáló dolgot jelzi; az említett cselekvés eszköze.

lepel, kötél, étel

Elkészült a fedél a házra.

Eredet [-al < ősmagyar: val (van neki, tulajdonsága; mint például a "kárt vall" kifejezésben)]

-al (igeképző)

Lásd még: -ál (igeképző)

Lásd még: -l, -al, -el, -ol, -öl (igeképző)