allegória (főnév)

1. Irodalom, művészet: Jelképes megszemélyesítés; hasonlat vagy megszemélyesítés, amit egy személy, jelenség vagy dolog konkrét megnevezése helyett egy írásműben képként használnak.

„Feltámadott a tenger, a népek tengere…” – Petőfi a tenger allegóriájával jellemzi a népet. Az igazságszolgáltatás allegóriája egy bekötött szemű, egyik kezében pallost, a másikban mérleget tartó nőalak.

2. Irodalom, művészet: Előadásmód, amikor egy szerző vagy alkotó kifejezése burkolt, rejtett tartalmat takar.

A hajótörötteket ábrázoló festmény a festő szándéka szerint egy allegória. A szabadságharc után a magyar költők sokszor éltek az allegóriával.

3. Irodalom, művészet: Rejtett tartalmú mű, alkotás, amely egy rejtett érzést, eszmét jelkép vagy mese alakjában fejez ki.

Tompa Mihály allegóriája: A madár, fiaihoz című verse. Az ünnepségen egy allegória hangzott el, amit mindenki értett.

Eredet [allegória < görög: allegoria (helyette mondva) < allagh (csere)]