alom (főnév)

1. Leterített szalma vagy széna, amely nagyobb háziállatok istállóbeli pihenő- vagy fekvőhelyéül szolgál.

Vasvillával elkészítette az almot. Mielőtt behajtották volna a teheneket, kicserélték az almot. Az alom a téli hidegben melegen tartja az állatokat.

2. Szaporulat; állat egy alkalommal született kölykei együttesen.

Az összes kiscica egy alomból származik. A kutyám nagyon jó alomból való.

Eredet [alom < ómagyar: alom < ősmagyar: halom, holmu (halom) < dravida: gulam (halom)]

-alom, -elem, -dalom, -delem, -alm, -elm (főnévképző)

1. Az említett cselekvés, történés helye.

vigalom, uralom

A védelem mögött már csak a kapus áll.

2. Az említett cselekvéshez, tevékenységhez szükséges dolog, az említett jellemzőjű személy, dolog.

kényelem, kérelem, hatalom

A túléléshez élelem szükséges.

3. Az említett cselekvés, történés.

ijedelem, türelem, bántalom

A fogadalom közben a szívére tette kezét.

4. Az említett cselekvés, tevékenység eredménye, az azzal leírható dolog.

fogadalom, bizalom, ártalom, védelem, késedelem

Ha valamit meg akarsz tenni és megteszed, az győzelem.

Eredet [-alom < dravida: -álam (-alom; főnévképző)]

Lásd még: adalom (főnévképző)