alszik, aluszik (ige)

1. Nem éber; természetes pihenő állapotban van, amikor a tudatos életműködése és érzékelése átmenetileg lecsökkent vagy megszűnt.

Az ember éjszaka alszik, mint a legtöbb más élőlény is. Aki alszik, az is felriad a nagyobb zajokra.

2. Nem aktív; élő szervezet tevékenysége, működése, életfunkciói szélsőséges lelassulnak, hogy átvészeljen egy nehéz időszakot.

Téli álmot a alszik a medve és a béka. A fa is alszik télen, de tavasszal újra feléled. A nagyváros sohasem alszik.

3. Eltölti az éjszakát; az éjjeli pihenőidő alatt egy bizonyos helyen tartózkodik.

A főnök ma szállodában alszik. A fiam már megnősült, de néha még itthon alszik.

4. Anyagában átalakul; erjedés következtében megsűrűsödik, vagy kihűlés következtében megkocsonyásodik.

A meleg tej egy-két nap alatt alszik meg. Igyátok meg, amíg nem alszik. A kocsonyát forrón szedik tányérokba, majd a nyitott ablaknál a téli hidegben gyorsan megalszik.

Eredet [alszik < ómagyar: alszik < ősmagyar: alud, al, hál (alszik) < dravida: al, alu (éj, sötét)]

Nyelvtani adatok