-c (főnévképző I.)

Az említett jellemzőjű személy, dolog.

különc, bohóc, suhanc

Az udvaronc csak engedéllyel távozhatott a királyi udvarból.

-c, -ac, -ec, -oc, -óc, -öc, -őc (főnévképző II.)

Kicsi; az említett dolog a szokásosnál kisebb.

kupac, ketrec (kert-ec), gombóc (gomb-oc), gyerkőc

A sertés hasa egész gömbölyű kis gömböc volt.

Lásd még: -ca, -ce (főnévképző)

C, c (betű)

A negyedik betű a magyar ábécében; a második mássalhangzó.

A kisiskolás a c betűt tanulja írni. A gyerekek azzal játszanak, hogy c betűvel kezdődő szavakat keresnek.

Megjegyzés: Korábbi latin betűs alakja "cz" és "tz" volt.