-cs, -acs (főnévképző I.)

1. Az említett feladatú, jellemzőjű személy, dolog.

kutacs, ragacs

Egy rikkancs hangos kiáltozása verte fel a környéket.

2. Az említett cselekvés, történés eredménye.

vakarcs, habarcs

Ez a tekercs papírszalag felcsévélésével készült.

Eredet [-cs < dravida: -ssu (főnévképző)]

-cs, -csa, -cse, -csó, -acs, -ecs, -ocs, -öcs (főnévképző II.)

Az említett dolog a szokásosnál kisebb; kicsi.

lyukacsos, szegecs, tócsa, hágcsó

Borcsa egy képecskét mutatott.

Cs, cs (betű)

Az ötödik betű a magyar ábécében; a harmadik mássalhangzó.

A "cs" hangalakot régen másként írták. A kisgyerek már tisztán ejtette a "cs" betűvel jelölt beszédhangot.

Eredet [Cs, cs < c (betű) + s (betű)]
Megjegyzés: Korábbi latin betűs alakja "ts" volt.