dal (főnév)

1. Énekelhető szöveg a hozzá írt zenével, megszólaltatott dallammal együtt.

Jóska szépen énekelte a dalt. A kórus ma dalokat adott elő.

2. Rövid, érzelmes vers kötött formában. Személyes benyomások, érzelmek egységes hangulatú költeménye. Általában megzenésítésre szánják. Többnyire azonos típusú versszakokból áll, gyakran ismétlődő sorokkal.

Ma írtam egy dalt. Egy jellegzetes dal Petőfi Sándortól a "Nemzeti dal".

3. Dallam, amelyre az énekelhető szöveget (1) éneklik.

A férfi elfütyülte kedvenc dalát. A zenekar belekezdett a dalba.

Eredet [dal < ómagyar: dal < ősmagyar: dola (dal) < dravida: ól, tál (dal)]

Kifejezés

Dal láb – (a dal egy-egy verssorának egy szakasza).

-dal, -del (igeképző)

Az említett cselekvést, tevékenységet ismétlődően vagy hosszasan teszi.

vagdal, lépdel

Az öreg aprófát tördel a tűzhöz.

Lásd még: -gat, -get, -gál, -gél, -dal, -del, -dos, -des, -dös, -kod, -ked, -köd, -dogál, -degél, -dögél, -kál (igeképző)

-dal, -del, -adal, -edel (főnévképző)

Az említett cselekvéssel jellemezhető tevékenység, esemény.

diadal (dívik), viadal (vív)

A jó eledeltől éled új erőre az ember.

Eredet [-dal < dravida: -dal (igenévképző)]