e (névmás)

1. Az e bevezeti egy később említendő személy, dolog nevét; az itt következő; eme bizonyos.

Meg kell vizsgálni e tekintetben: sikeres-e? Miben vagy sikeres, efelől érdeklődünk?

2. Az e helyettesíti a már említett személy, dolog nevét; ezen.

Győztünk! E siker után a vendégeim vagytok. E győzelmet meg kell ünnepelni.

Eredet [e < ómagyar: e, ez (ez) < dravida: e (e, ez)]

e (mutatószó)

Népies: Közelre mutató szócska, ellentéte a távolra mutató "a"-nak.

Itt ül e a Pista, Pali pedig ott ül a.

Nyelvhasználati megjegyzés

Ha a főnév, amelyre vonatkozik, nincs kitéve, tehát ha a főnév és mutató névmás helyett használjuk, akkor nem írjuk és nem mondjuk: e, hanem: ez.

Ez így nincs jól, ez nem járja.

e (határozószó)

Népies: Érzelmet kifejező szócska. Csodálkozást, meglepetést, továbbá bosszankodást kifejező szócska.

E! Hát ez még itt van!

E! Mit hallok te felőled!

-e (igerag)

1. Az -e jelzi, hogy egy harmadik személy végzi az említett cselekvést (nem a beszélő, sem a megszólított személy).

megnézte

A fiú közben lecserélte az olajat.

2. Az -e jelzi, hogy az udvariasan megszólított személy végzi az említett cselekvést.

elvégezte?

Uram, lecserélte az olajat?

Lásd még: -a, -e (igerag)

Eredet [-e < dravida: -án (1. szám 3. személy igerag)]

-e (múlt idő jele)

Régies: Az említett cselekvést, történést a jelennél régebben végezte a szóban forgó személy, dolog; a cselekvés egy ismert múltbeli időpontban történt, vagy egy másik eseménnyel egy időben zajlott.

mene, érkeze, néze

Hírvivő jöve, s inte felénk: Győztünk!

Eredet [-e < dravida: -i (múlt idő jele)]

-e, -é (határozószó, kérdőszó)

1. Az -e, -é a vele összekapcsolt állítás igaz mivoltát kérdi meg; az -e -é az igét kérdő módúvá alakítja.

elhoztad-e? él-e?

Megvan-é még vajon szülőfalum régi iskolája?

2. Az -e, -é a vele összekapcsolt szó által jelzett dolog helyességét kérdezi meg.

ezt-e? szabad-é?

Nem tudtam biztosan, hogy erre menjek-e, vagy arra?

3. Az -e, -é az említett dolog bizonytalanságát fejezi ki.

tudja-e, várnak-é?

Kíváncsi voltam, lehetséges-e?

Eredet [-e, -é < dravida: e, me (-e; kérdőszó)]

Nyelvtani adatok

Helyesírás: mindig kötőjellel írjuk

Ellentétes jelentésű szó: a (8.)

Használat: az "-é" régies hangzású, ma már ritkán használják.

-e (főnévrag, birtokrag)

1. Az előtte említett dolgot. A szót az utána említett változás (nyelvtani) tárgyává alakítja.

színevesztett, hitehagyott

A kedveszegett vendég hamarosan távozott.

2. Lásd: -a, -e, -ja, -je (főnévrag)

Eredet [-e < dravida: -in (-e, je; birtokrag)]

-e- (kötőhang)

Az -e- az előtte álló szót és a toldalékot összekapcsoló kötőhang (nincs önálló jelentése, csak a könnyebb kiejtést segíti).

nyereség, kérdem, kérek, nézett, frisseség, képez

Nem lehet elfelejteni, amit egyszer tökéletesen megértettél.

-e képző

Lásd: -a, -e (képző)

e- (előképző)

Az említett jellemzőjűvé tesz.

enumerál (számoz)
Amikor epurálnak egy területet, akkor az megtisztul.

Eredet [e- < latin: ex- (ki)]

-a, -e (határozórag)

Lásd: -a, -e, -i, -ja, -je, -ije (határozórag)

E, e (betű)

A kilencedik betű a magyar ábécében; a harmadik magánhangzó. A nyílt e kimondásakor a szájat jobban ki kell nyitni, mint a zárt e kiejtésekor.

Az iskolában a kislány E betűkből írt díszítősort. A gyerekek azzal játszanak, hogy E betűvel kezdődő szavakat keresnek.