egy (névelő, számnév)

Vettem egy új ruhát. Látok egy madarat az égen. Csak egy győztes lehet. Válassz ki egy párt!

Eredet [egy < ómagyar: egy < ősmagyar: egy, igy (egy) < dravida: vodd, ondu (egy)]

Használati megjegyzés

A régebbi nyelvtani szemlélet az „egy” számnevet névelőnek tekintette. Valójában az „egy” szó számnév, hiszen bármelyik számnévvel helyettesíthető, a mondat úgy is értelmes.

További részletezés

1. Személyre, dologra mutat, de nem közli, hogy melyik; egyetlen személyt vagy dolgot emel ki a többi közül, de nem határozza meg, hogy melyik; valamelyik; bármelyik.

Egy nap ez is elkészül. Dobj ide egy labdát. Kaptam egy kutyát. Egy gyerek álljon ide!

2. Konkrét példányra mutat rá a szóban forgó kategóriából; egyetlen személyre vagy dologra mutat rá, hogy megkülönböztesse a többitől (gyakran -ik toldalékkal használjuk).

Keresek egy papírt, amit a múlt héten kaptam. Tetszik egy ház az utcátokban. Egyik boltból a másikba mentek. Ezt csak egyvalaki tudja megcsinálni.

3. Csoportként, fajtaként mutat rá az utána említett dologra, személyre.

Egy macska mindig önérzetes marad. Ez a probléma semmiség egy szakembernek.

4. Hangsúlyozást jelez; érzelmi árnyalást visz a közlendőbe; nagyon.

Ravasz egy ember maga! Érdekes egy megoldás volt!

5. Az utána említett személyre mutat rá, jelezve, hogy azt nem ismeri a beszélő; valami.

– Egy Kovács nevezetű úr kereste telefonon – mondta a titkárnő. – Volt itt egy szerelő – adta hírül a házvezetőnő.

6. Tulajdonságra mutat rá; jelzi, hogy az adott személy vagy dolog az említett személy vagy dolog jellemzőivel rendelkezik.

– Ő egy angyal! – mondta unokájáról a nagymama. – Te egy zseni vagy – mondta a lány a fiúnak. – Egy igazi Einstein!

7. Pontatlanságot jelez; pontosan nem meghatározott mennyiséget jelöl; valamennyi.

– Vártalak egy ideig, utána elmentem – mondta a férfi. A gazda ivott egyet, azután tovább kaszált.

8. Nem több; egyetlen.

– Csak egyet viszek el – mondta a fiú. Egy ló van a kocsijába fogva.

9. Osztatlan, egész, sértetlen; a szóban forgó dolog ép, hiányosság nélküli.

Egy darabban maradt a bögre, amelyik leesett. Egyben visszahozták az eltűnt kocsit.

10. Az említett arányban; minden egyes; minden.

Egy adag kenyér jutott egy személynek. Háromszor étkezek egy nap.

11. Hasonló; jelzi, hogy több személy, dolog rendelkezik az adott dologgal, aminek hasonlóak a jellemzői; közös, azonos.

A csoport minden tagjáról kiderült, hogy egy véleményen vannak. Egy dologra gondoltak a barátnők. A telefont ketten találták fel egy időben.

egy (számnév)

1. Dolgot, személyt vagy egységet helyettesít.

Régen az újságnak egy húsz volt az ára. Erre az egyre emlékezett a férfi. Nem egy van, aki azt mondja, hogy vissza fog jönni.

2. Az első szám számoláskor.

egy, kettő, három

Bal, jobb, egy, kettő! – menetelnek a katonák. Egy meg egy az kettő.

3. Az első óra.

– Mennyi az idő? – Mindjárt fél egy lesz – hangzott a válasz. Egykor lesz az ebéd.

4. Az első elemet jelzi sorozatban.

Az egy bé lett az új tanár osztálya. Az egy kerületben laktam három évig.

egy-két

Kis mennyiségű; néhány.

– Várj még egy-két percet – mondta az asszony a lányának. Egy-két szava neki is volt hozzá.

Kifejezések

Egyet mondok, kettő lesz belőle – (fontos, amit mondok).

Száz szónak is egy a vége / egy szó, mint száz – (ne fecsegjünk fölöslegesen; az a lényeg, hogy...)

Egy életem, egy halálom – (itt az egyetlen lehetőség, bármi áron meg kell próbálni).

Egy fecske nem hoz nyarat – (egy példából még nem szabad általánosítani).

egy (határozószó)

1. Egyetlen alkalommal vagy valamennyi ideig.

Fut egyet, majd megpihen. Alszunk egyet, aztán majd válaszolok.

2. Körülbelül; megközelítőleg, a mértéket nem pontosan megadva.

Lehet egy másfél méter hosszú. Egy olyan hat méteres a fa.

egy (melléknév)

1. Népies: Teljes mértékű (körülmény); csupa.

Egy sár az egész kutya. Egy rendetlenség ez a lakás.

2. Nincs több (belőle), ami páratlan, aminek nincs mása.

Egy az Isten. Egy a választásunk: végigcsináljuk! Egy életem, egy halálom!

3. Ugyanaz, azonos értelmű, tartalmú; egyenlő, egyforma.

Egyet értek a főnökkel. Egy akarattal indult el az egész csapat. Egy hajóban evezünk.

4. Pusztán csak; minden más nélkül; mindössze.

A bölcsődések egy bugyira vetkőzve mentek ki játszani. A bujdosó egy ingben, egy gatyában indult neki a hideg téli útnak.

5. Bizonyos, pontos megjelölés nélkül jelzi valamelyik konkrét személyt, dolgot.

Volt egyszer egy ember. Egyszer egy király nősülni készült.

6. Kis mértékű (dolog), csekélység; (tagadó szóval használva).

Nem ér egy fabatkát sem. Nem adnak érte egy pipa dohányt.

7. Egyik; több közül valamelyik bizonyos.

Ami egynek gyógyszer, a másiknak méreg. Egy bukása a másik győzelmét jelenti.