fűzfa tekenő (főnév)

Fűzfavesszőből készült füles kosár. Az Alföld keleti részén és Erdélyben volt használatos kifejezés. Például kenyeret vittek benne, illetve a kenyérsütéshez előkészített tésztát. A Dunántúlon kenyérkosárnak is nevezték, s a XX. század utolsó harmadáig a kisebb településeken ilyenekben vitték az asszonyok a megdagasztott és formázott kenyértésztát a pékhez, aki megsütötte nekik. Utána mindenki hazavihette a saját maga által elkészített frissen sült kenyeret. A pékek bérért dolgoztak, s a sütésért előre megszabott/kialkudott árat kértek. Kistelepülések kisebb pékségeiben még ma is létezik ez a fajta "bérsütés", hiszen 1-2 kenyérért nem érdemes befűteni a kemencét, és nem is sokan rendelkeznek a régifajta (jól "megrakott"/megépített) búbos kemencével.

Arany János: Toldi: "kenyeret hoz amaz fűzfa tekenőben".

Eredet [ fűzfa + tekenő (teknő)]