fa (főnév I.)

1. Magas növésű növény, ami általában hosszú életű, és aminek szerteágazó, erős gyökérzete van. Ebből kemény, vastag törzset növeszt, ami csak bizonyos magasságban fejleszt ágakat, és azokon zöld levelű lombozatot.

A parkban sok fa magasra nőtt. Az erdők tele vannak fákkal. A fa fontos a környezetünk megőrzése szempontjából.

2. Növényi kemény törzs anyaga.

Vannak kemény fák és puha fák. A fenyőfa puha fa. A kemény fa ellenállóbb.

3. Megmunkálásra kész darab, amit az ágaktól megfosztott törzsből daraboltak fel.

Ritka az a bútor, ami nem fából készült. Az építőipar is sok fát használ fel.

4. Átvitt értelemben: Érzéketlen személy, aki önmagában tehetetlen helyzetben van.

A szalag mellett dolgozó asszony már annyira belefásult a munkában, hogy hazaérve csak egy darab faként ült le az asztal mellé. A férje mondta is neki, hogy ha ennyire fa lesz munka után, jó lenne más állás után néznie.

Eredet [fa < ómagyar: fa < ősmagyar: fov, fova (fa) < dravida: pú, pundu (növény)]

Szólások, közmondások

Addig hajlítsd a fát, amíg fiatal – (fiatal korában kell az embert nevelni).

A fák nem nőnek az égig – (a hatalmaskodásnak, az érvényesülésnek is megvannak a maga korlátai).

A tűz mellett minden fa elég – (minden embernek meg lehet találni azt a feladatot, amit képes jól ellátni).

Egy fa, vagy egy szálfa nem erdő – (a.) egy ember nem sokat nyom a latban; b.) egyetlen dologból nem lehet az egészre, általános tényre, igazságra következtetni).

Fából vaskarika – (képtelen dolog).

Faképnél hagy – (szó nélkül otthagy).

Fáról szakadt ember – (ismeretlen származású ember).

Fát vághatnak a hátán – (nagyon türelmes, szelíd, jámbor ember, akit nehéz kihozni a jó kedélyállapotából).

Kemény fába úgy verd az éket, hogy szemedbe ne pattanjon – (erős emberrel úgy kezdj ki, hogy meg ne járd).

Kemény fából faragták – (határozott egyéniség; szilárd, hajlíthatatlan, megingathatatlan jellem).

Maga alatt vágja a fát – (magát keveri bajba).

Nagy fába vágta a fejszéjét – (nehéz dologba fogott).

Nagy fán terem – (nehéz hozzájutni).

Ne mássz a fára, nem esel le róla – (ne keresd a veszélyt, nem fog baj érni).

Ne rázd azt a fát, mely magától hullatja gyümölcsét – (ne zaklasd az embert, aki magától is ad).

Nem esik messze az alma a fájától – (a gyermek olyan, mint a szülője).

Nem látja a fától az erdőt – (elveszik a részletekben ahelyett, hogy a lényegi, átfogó összefüggéseket látva felismerné a szóban forgó dolgot).

Rossz fát tesz a tűzre – (csínyt követ el; bajt okoz).

Sokféle fából farag – (sok ötlettel, készséggel rendelkezik).

Száraz fa mellett a nyers is elég – (elég használható dologgal a használhatatlan is észrevétlenül elkeveredik).

fa (melléknév)

1. Fából készült. Olyan tárgy, épület, eszköz, aminek nagy vagy jellemző része fa felhasználásával készült.

A magas hegyek között élő emberek faházat építenek maguknak. A szoba közepén egy régi faágy állt, amin akár három ember is elaludhatott. A kalapács fanyele eltört.

2. Fán tenyésző, azon vagy abban élősködő más életforma.

A faféreg a kis kopogóbogár lárvája, tönkreteszi a bútorokat.

fa (főnév II.)

Zene: Zenei hang egy héttagú hangsorban, amely a mi és a szó közé esik, különösen szolmizálásban.

A éneklendő dal második sor fa-val kezdődik. Milyen hang van a fa után?

Eredet [fa < olasz: fa (a dúr hangsor negyedik hangja) < famuli (a szolmizálás kialakulásakor használt latin ének adott szava, aminek első szótagját ezen a hangon énekelték)]
Lásd még: dó

-fa (tulajdonnévképző)

Régies: Az említett nevű falu; -falva.

Asszonyfa, Péterfa

Eredet [-fa < fa(lva)]