fejt (ige)

Tartalmat kibont, használható dolgot, jelentést kinyer adott helyről, tokból vagy anyagból, illetve jelekből.

A gyerekek babot fejtenek. Az asszony cérnát fejt a varrásból.

Eredet [fejt < ómagyar: fejt < fe(slik) + -ít (igeképző)]

További részletezés

1. Egymásután sorban kihúz varratból, kötésből fonalat vagy cérnát.

Az asszony a nadrágból fejti a varrást, hogy bevegyen a derekából. A varrónő már fejti a fércet a kész ruhából.

2. Fokozatosan szétszed kötött ruhafélét.

Az anya a régi gyerekpulóvert fejtette, hogy a fonalból új ruhát kössön. A nagymama most két kötött sort fejt, mert észrevette, hogy rosszul kötött egy szemet a készülő kardigánon.

3. Kiszed szemes termést hüvelyéből, tokjából.

A gyerekek borsót fejtettek délután. Az asszony levesnek való babot fejt.

4. Átvitt értelemben: Rejtvényt megold; rejtett, ismeretlen értelmet kitalálni igyekszik.

A férfi pihenésképpen rejtvényt fejt. A jós a bolygók állásából jövőt fejt a királynak.

5. Ritka: Bőrt lehúz levágott állatról, egy darabban leválasztva azt a húsról.

A gazda a levágott nyulat fejti. Éles késsel fejti, hogy fel ne sértse a bundát.

6. Bányászat: Kibányász; ércet, ásványt, kőzetet lelőhelyén a többi kőzetből vagy saját tömegéből kisebb tömbökben, darabokban fokozatosan kitermel.

A bányászok ma több szenet fejtettek, mint előző nap. Az aranybányából fejtett vagonnyi kőzetből végül 10 gramm színarany lett.

7. Szőlészet: Bort söprűtől leválaszt; egyik hordóból másik hordóba vagy palackba folyatja át cső segítségével úgy, hogy a bor leülepedett szennyezői az első hordó alján maradjanak.

A gazda a pincében a bort fejti. A kiforrás utáni időben minden nap fejt egy újabb hordót.

Kifejezés

Álmot fejt – (az alvás közben látottaknak a jelentését próbálja megmondani, és belőlük jósol).