fel-, föl- (igekötő)

Magasabb hely, szint irányába történő haladást, változást jelez.

Felmegyünk az emeletre. Emeld fel a lábadat. Délre felszállt a köd.

Eredet [fel-, föl- < ómagyar: föl (fel, felfelé) < ősmagyar: fől, főül (a fej irányában) < dravida: mel, mél (fel) < peril (felül: fej + -ül; a fej irányában)]

További részletezés

1. A látóhatárnál magasabban lévő helyre.

Felkel a nap. Lassacskán bukkannak fel a csillagok.

2. Központi, fontosabb vagy északabbra lévő helyre.

Felmegyünk a városba. Fel akarunk menni az óvárosba.

3. Alacsonyabb helyről vagy helyzetből magasabbra.

Most megyek fel a hegyre. Felértetek már?

4. Álló helyzetbe.

Ha rajtam fekszel, hogy keljek fel? Felugrottak az ágyból.

5. Arccal vagy a fontosabb oldalával fölfelé; úgy, hogy fölfelé nézzen.

Fordítsd fel a kártyáidat! Állítsd fel a vödröt!

6. Darabokba, kisebb részekre.

Felosztottuk a telkeket. Feltörik a járdát, mert csővezetéket ásnak le.

7. Ébren; kinn az ágyból; éberré; ki az ágyból.

Ideje volna felkölteni. Fel vagy már?

8. Egy fontos személyhez vagy helyre.

Vigyük fel a királyhoz a talált aranypénzt! Felmegyünk a városházára.

9. Egyenlő vagy vezető helyzetbe, állapotba.

Felküzdötte magát az első helyre. Felzárkózott a többiekhez.

10. El a földtől; a levegőbe; magasabb helyzetbe, mint valami.

Felszállt a repülőgép. Menjünk fel mi is léghajóval!

11. Nagyobb méretűre, mennyiségűre, fokúra.

Fújd fel a léggömböt! Fel volt hangosítva a rádió.

12. Jó, vagy jobb helyzetbe vagy állapotba; jó hangulatba, vidámmá, magabiztossá.

A tűzijáték feldobta a hangulatot. Nagyon fel van oldódva. Felújítottam a lakást.

13. Olyan irányban, ami közelebb van valaminek a kiindulási pontjához.

Felfelé haladtunk a folyón. A falu tőlünk feljebb van a patak mellett.

14. Végig. Attól a ponttól kezdve ahol a beszélő van, vagy amitől számít, a teljes hosszában.

Menj fel ezen az úton, és ott fordulj balra! Én vezettem a kerttől fel egészen a házunkig.

15. Egy állapot kialakulását, fennállását jelzi (amit nem a szóban forgó dolog vagy személy okozott magának, hanem rá van hatással, megtörtént vele: lényegtelen, vagy nem tudjuk, hogy ki okozta)

Nem lapátoltam, mert fel volt törve a tenyerem. Fel van festve a pálya.

16. Az akció hangsúlyozását jelzi; teljes mértékben eltérővé; minden tekintetben; jellemzőit jelentősen megváltoztatva.

Felforgattam az egész lakást, hogy megtaláljam a szemüveget. Vágd fel apró darabokra! Feltakarítottam a lakást. Nyisd fel a konzervet! Fel! Ki az ágyból! Fel, fel, magyarok a csatára!

17. Jelzi, hogy az említett cselekvés, történés a beszéd vagy írás idejére befejeződik.

Hétfőre felfestik a pályát. Felfőtt a tészta.

18. Igenlő választ helyettesít olyan kérdés után, amiben szintén ez a szó szerepel.

– Felugrott a fára?
– Fel.
– Felállt a székre a gyerek?
– Fel.

fel-fel-

Jelzi, hogy az említett cselekvés, történés többször ismétlődik; ismétlődő módon; időnként.

Néha fel-felbukkan egy ritka vadállat. A gyerekek fel-feldobnak egy labdát.

fel (melléknév)

1. Magas jellemzőjű; felső.

felhang, felhám, felszín, felhas

A felkar a vállnál kezdődik. A felhám a bőr külső része.

2. Adott értéken, szinten túli.

felharmonikus, felpénz

Azonnali szállítás esetén némi felár kérhető. A felharmonikus zajokat ki kell szűrni.