felelősség (főnév)

Kitartó okozás, elszánt törekvés egy cél elérésére az ellentétes vagy eltérítő külső hatások ellenére is. A saját magunkra vonatkozó tudatos elképzelésünk, hogy kívánt, ésszerű hatást okozunk, érünk el; egy cél elérésében közreműködőként részt veszünk; egy helyen jelen voltunk úgy, hogy a dolgok ottani alakulására hatottunk. Ez vonatkozhat csoportokra is, bármire, ami személyekből áll.

A szülők felelősséget vállalnak a gyerekek felneveléséért. A kisfőnöké a munka elvégzésének felelőssége. Azért tudunk felelősséget vállalni, aminek azonosulunk a céljával, ismerjük a hatását, és amihez értünk is.

Eredet [felelősség < felelős + -ség (főnévképző)]

További részletezés

1. Elvégzendő feladat, munka vagy tennivaló.

A te felelősséged a kert rendben tartása lesz. A tanár felelőssége a tanítás.

2. Az a terület, amellyel a szóban forgó személynek vagy csoportnak dolga van; amihez köze van, mert ott valamilyen jónak tekintett hatást kell elérnie.

A takarítók felelőssége a tisztaság. A portás felelőssége a kapu és környéke. A kormány felelőssége az ország irányítása.

3. Józan ítélőképesség és megbízhatóság, ami ahhoz vezet, hogy a személy vagy csoport körül a dolgok jó irányba menjenek.

Nem túl sok felelősségre vall az, ha cigarettával kínálgatod a többieket. A mutatott felelőssége elég nagy ahhoz, hogy rábízhassuk a testvérét.

4. Tudás, rátermettség, akarat, elszántság, amely egy személyt vagy csoportot jellemez, és ami a szóban forgó dolog elkezdéséhez és véghezviteléhez szükséges, amellyel elérte az előre meghatározott kívánatos célt.

Nagy felelősség egy gyerek felnevelése. Van benne elég felelősség, hogy megvalósítsa az elképzelését.

5. Más hibáztatása a bajokért. Ez azzal jár, hogy mások éreztetik vele, hogy ő okozta a bajt, a bekövetkezett kárt. Ez a hibásság ráerőszakolása a személyre függetlenül attól, hogy valóban ő-e az igazi bajokozó.

Azt keresi, hogyan bújhatna ki a felelősség alól. A hibáért megpróbálták őrá hárítani a felelősséget.