felkiáltó (melléknév)

Teli torokból közlő. Olyan személy, aki nyomatékkal hangosan mond valamit, hogy távolabbról is meghallják.

A hír hallatára felkiáltó férfire sokan felfigyeltek. Az utcáról felkiáltó árus megvárta a vevőket.

Eredet [felkiáltó < fel- + kiált + -ó (melléknévképző)]

felkiáltó (főnév)

Az a személy, aki valamire felhív, valamit nyomatékkal hangosan közöl.

A rendőrség kiemelte a tömegből a rendezvényt megzavaró felkiáltókat. Az ijedtében felkiáltó elmenekült a helyszínről.