fog (ige)

Mozgásban korlátoz, kézzel vagy más eszközzel megtart, visszatart.

Az utasok zsebtolvajt fogtak a villamoson. A kutya gazdája fogja a pórázt. A csavar erősen fogja az alkatrészeket.

Eredet [fog < ómagyar: fog < ősmagyar: bog, bogho (megfog, megköt) < dravida: vang (megfog, elkap)]

További részletezés

1. Szorítva tart kézzel, más testrésszel vagy eszközzel; nem enged elmenni.

A macska a lábával is tud egeret fogni. Kávézás közben két kézzel fogja a csészét.

2. Rögzít, összetart megfelelő módon (bizonyos eszköz).

A kocsis a kocsija elé fogta a lovát. A szög jól fogja a tetődeszkákat. A gyerek addig várt, amíg a ragasztó erősen fogja a papírdarabokat.

3. Magához ragad; tulajdonába kerít; kézbe vesz, megragad; átvesz.

Mindenki szerszámot fogott és elindult a mezőre. A kapus jól fogta a pattogós labdát.

4. Egy dolog, személy ellenében véd, oltalmaz.

A vastag falak fogják a lövéseket. Kevés felnőtt fogja pártját a gyerekeknek.

5. Kezd hatással lenni rá és változást okozni benne a szóban forgó dolog; éledni kezd benne.

A zajra gyanút fogott az őr. A tűzrakáskor végre tüzet fogott a fa.

6. Egyesít, egy helyen összegyűjt.

Az esővizet vödörbe fogja az asszony. A méhész füsttel fogta a szabadon röpködő méheket.

7. Egy pont irányába tart; személyre, tárgyra irányoz, irányít, céloz.

Az őr a rablókra fogja a fegyvert. A vadász megtanulja, hogy sose fogja társára a vadászpuskát.

8. Jelzi, hogy kit vagy mit hibáztatnak.

A tej eltűnését a macskára fogták rá. A rossz időjárásra fogjuk a késést.

9. Zenei hangot kelt kezének, ujjainak nyomásával.

A zenész egy C hangot fog a gitáron. Nem minden akkordot könnyű egy kézzel fogni.

10. Észlel, fogad, ért egy közlést, jelzést, sugárzott adást vagy műsort.

Mi műholdas adásokat is fogunk. Fogod, amit mondok?

11. Korlátoz, mérsékel; magatartást, viselkedést fegyelmez, a helyesnek tartott irányba fordít.

Van, aki szigorúan fogja a kutyáit. – Fogd halkabbra a hangodat! – szólt rá a fiára az apa.

12. A szóban forgó eljárásnak kitesz; a szóban forgó módon bánik; késztet; rászorít; rábír.

A nyomozó vallatóra fogja a helyszínen hagyott nyomokat. A lány diétára fogta magát.

13. A korábbi helyett átvált a szóban forgó dologra.

A lovas ügetés után vágtára fogta a lovát. A kőműves munkának fogott.

14. Hirtelen változik; bizonyos viselkedés előzmények nélkül módosul.

A férfi csak fogta magát, és már ment is. A mester fogta magát, és megcsinálta egyedül a munkát, nem várt a segédre.

15. Ellátja a feladatát; működik, vág.

– Fog rendesen az a kés? – kérdezte a szakács a kuktát. – Neked aztán fog az eszed! – dicsérte a tanár a diákot.

16. Eltérő színű nyomot hagy; írott nyomott hagy; más dolgokat megszínez; más dolgokhoz hozzátapad.

A meghegyezett ceruza jól fog. A friss festék még fog a padon, így nem szabad leülni rá.

17. Hatást, változást okoz rajta; eredményes.

A mesebeli hőst nem fogta a golyó. Az elcsüggedt emberen már semmi nem fog – feladta.

18. Belekezd, nekilát az adott tevékenységnek.

A rajtakapott gyerek hosszú magyarázatba fogott. A szerelő már munkának fogott, de még nincs kész.

19. Fejlődésnek indul; megtermékenyül; fogan, fogamzik.

Hajtást fogott a kis facsemete. Tavaszra szemet fog minden beoltott vessző.

Kifejezések

Balekot fog – (egy idegennel meghívatja magát egy italra).

Cinkét fog az orra – (hidegtől bepirosodik az orra).

Fegyvert fog rá – (fegyverrel rátámad).

Fog az esze – (könnyen tanul, könnyen megjegyzi).

Fog rajta a szó – (megfogadja a tanácsot).

Ördögöt/törököt/vargát fog – (rajta veszt, kárt vall).

Rókát fog – (a.) (ruha, szőrme) megperzselődik vagy füsttől, melegtől vörhenyes barna színű lesz, b.) régies: hány).

Szaván fog – (a.) egy előbbi, régebbi kijelentése és a jelenlegi beszéde vagy magatartása között mutatkozó ellentmondást ellene fordítja; b.) ígéretének beváltására kényszeríti).

Régies: Szemre fog – (jól megnézi magának).

fog (segédige)

A fog jövőbeli történést, annak szándékát vagy lehetőségét jelzi.

Össze fogja szerelni. Vigyázz, mert le fog esni. Délután ki fogunk menni sétálni.

Eredet [fog < ómagyar: fog (kezét ráteszi, nekikezd) < dravida: bidi, pidi (fog, nekikezd)]

További részletezés

1. Határozottan szándékozik, akar.

Fel fogok mászni a hegyre. Meg fogom látogatni.

2. Jövőbeli vagy lehetséges állapotot, cselekvést vagy eseményt fejez ki.

Meg fog nőni a kis fa. Ezt ki fogja megcsinálni?

3. Alkalmasságot fejez ki; képes lesz.

Ez meg fogja tartani! El fog férni fölötte a régi festmény?

4. Lehetőséget fejez ki, ami a beszélő szerint bizonyosan bekövetkezik.

Bőrig fogunk ázni! Hasra fogsz esni!

5. Határozott parancsot fejez ki.

Márpedig csinálni fogod! Oda fogsz menni, ahova én akarom!

fog (főnév)

1. Csontképződmény a szájban, amely harapásra, rágásra szolgál. Az önálló, szorosan egymás mellett álló darabjai a felső és az alsó állkapocsból állnak ki.

A baba foga már néhány hónapos korában elkezd kibújni. A fogát belemélyesztette a kenyérbe.

2. Kiálló vágóélek, amelyek vágószerszámok, -eszközök anyagában egymás mellett sorakoznak; ilyen nyúlványok, karmok egyike.

A fűrész fogai jól vágják a fát. Kitört a fésű egyik foga. A gereblye egyik foga beleakadt egy vastag gyökérbe.

3. Kiugrás, kinyúlás, ami a levél szélén ismétlődően előfordul és hegyesen végződik.

A növény a levele fogairól is felismerhető. A fogak váltakozó minta szerint követik egymást.

Eredet [fog < ómagyar: fog < ősmagyar: ponk, penk (fog, fogazat) < dravida: pulk (fog)]

Kifejezések

A foga között mondja – (félhangosan, a szót elharapva mondja).

Alig vágja a kenyérbe a fogát / fél fogára is kevés – (keveset kap enni).

Beletörik/belevásik a foga – (pórul jár, keserű tapasztalatot szerez).

Ebbe ugyan nem vered a fogad – (ebből nem eszel, nem részesülsz belőle).

Fáj/vásik a foga rá – (szeretné megszerezni, élvezni, vágyódik rá).

Feni a fogát rá – (a.) szeretne egy személyt vagy közösséget elpusztítani, tönkretenni, a vesztére tör; b.) nagyon kívánja, szeretné megszerezni).

Fél fogra nevet – (nevet ugyan, de inkább sírna).

Fogához veri a garast – (kicsinyesen takarékos, zsugori).

Fogat fogért – (bosszúért kiált).

Fogát piszkálja – (lustálkodik, semmit sem dolgozik).

Foga van az időnek – (csípős hideg van kint).

Foga van a napnak – (a hideg ellenére leéghet az ember a napon, (főleg télen, hidegben mondva)).

Foga van a szélnek – (csípős, hideg szél fúj).

Foga van a télnek, a hidegnek – (erős tél, hideg van).

Foggal, körömmel – (elkeseredetten, a végsőkig küzd, harcol).

Kimutatja a foga fehérét – (a.) elárulja valódi természetét; b.) megmutatja eddig leplezett gonosz szándékát).

Nem fáj többé a foga – (meghalt).

Nem fűlik a foga hozzá– (nem szívesen teszi, nincs kedve hozzá).

Nem vásik abban/benne a foga – (nem részesül benne, bármennyire kívánja is).

Nincs fogára való – (nem talál neki tetszőt).

Otthagyja a fogát – (küzdelemben pórul jár, háborúban, harcban meghal, elesik, odavész).

Összeszorított foggal – (erős elszántsággal, a szenvedést, megpróbáltatást vállalva).

Úgy/annyira, mintha a fogát húznák – (nagyon kelletlenül, keservesen teszi).

Közmondás

Akinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta – (akinek baja van, törődjön vele, próbáljon rajta maga segíteni).