francia (melléknév)

1. A francia nyelv az újlatin nyelvek családjába tartozó, a mai olasszal, spanyollal rokon nyelv.

Eredetileg a római invázió (Július Cézár, i.e. 52–58) előtt a mai Franciaország területén a kelta nyelvet beszélő gallok éltek. A kelta nyelv az időszámításunk környékén egész Nyugat-Európában beszélt nyelv volt, beleértve a Brit-szigeteket is. A mai francia nyelvben körülbelül 200 kelta eredetű szó van, tehát a franciát nem nevezhetjük a kelta örökösének.

A rómaiak nyelve, a latin nagyon gyorsan elterjedt a mai Franciaország területén. Ez a latin azonban nem a klasszikus latin volt, hanem a katonák által beszélt úgynevezett vulgár latin. Ez a Római Birodalomban elterjedt közös nyelv nyelvtanában és szókincsében is különbözött a klasszikus latintól. Maga a „vulgár latin” elnevezés annak „közönséges” voltára utal. A „közös nyelv”. A vulgar latin szó azt jelenti: „közös”, „a néphez tartozó”. A Római Birodalom bukásához közeledve, az országot keletről germán törzsek szállták meg, a frankok. Innen származik az ország és a nép neve is. Frank – francia. A frank szó „szabad embert” jelent.

A 9. században vikingek szálltak partra a mai Normandia területén, innen ered a terület Normadia elnevezése is (normann – „északi ember”). Ők voltak azok, akik 1066-ban megszállták Angliát is. (Lásd az angol nyelv rövid történetét.)

E hatások közepette az ország területén több, egymástól független nyelvjárás fejlődött ki, majd közülük a Párizs környéki nyelvjárás kiszorította az általános nyelvhasználatból a többit. Így alakult ki az egységes francia nyelv őse.

Az 1000-től 1300-ig beszélt francia nyelvet ófranciának hívjuk. Főleg vulgár latin eredetű tehát, amit frank (nyugat-germán), illetve normann (ónorvég – a Skandináv félsziget nyugati részén beszélt germán nyelv, a vikingek nyelve, 1300-ig) hatás is ért.

A középfrancia 1300–1600-ig beszélt francia.

Klasszikus franciának az 1600–1700-as évek francia nyelvét nevezzük.

Az ezután beszélt nyelvet modern franciának hívjuk.

A francia nyelv világszerte

• Sötétkék: anyanyelv

• Kék: hivatalos nyelv / a közigazgatás nyelve

• Világoskék: fontos második nyelv vagy kultúrnyelv

• Zöld: franciaajkú kisebbség

2. Franciaországból való.

Az egyetemen van négy francia lány, akik évfolyamtársaim lettek. A francia festő kiállítása a hónap végén nyílik. A francia bor a világpiacon a magyar versenytársa.

3. A franciákra jellemző, rájuk vonatkozó.

A francia konyha sok sajtot használ. A francia saláták majonézzel készülnek. A francia kormány új törvényt hozott a bevándorlással kapcsolatban.

4. Franciaországban szokásos.

A francia szabadságolási hónap az augusztus, ekkor kiürülnek a városok, és aki teheti a tengerpartra utazik. A francia divat világhírű.

Eredet [francia < ómagyar: francia < ófrancia: francais (francia) < franc (szabad, ősi)]

Kifejezések

Francia kártya – (színenként (pikk, kőr, káró, treff) 13, összesen 52 lapból álló kártyacsomó; ezzel játsszák többek között a römit és a bridzset).

Francia kert – (szimmetrikusan rendezett, mértani formák szerint nyírt fákkal, bokrokkal díszített kert).

Régies: Francia négyes – (francia eredetű társas tánc, amelyet a párok két szemben álló sorban elhelyezkedve járnak).

Francia saláta – (majonézzel vagy tartármártással leöntött, apró kockákra vágott zöldség, burgonya és zöldborsó, hidegen fogyasztják).

Francia szabás – (több díszítést, ráncolást alkalmazó szabás).

francia (főnév)

1. Gall és latin származású nép, amely Franciaországban lakik. (Többes számban használva.)

A franciák egykor szinte egész Észak-Afrikát meghódították. A franciák híresek a konyhájukról.

2. Franciaországban született, onnan származó vagy ott élő személy.

Az egyetemen már sok francia is tanul. A barátnőm egy franciát választott férjül.

Közmondás

A franciának hajpor, a magyarnak jó bor.