glória (főnév)

1. Vallási: Dicsfény; a képzőművészeti alkotásokon Isten, az angyalok, Jézus Krisztus, Szűz Mária, valamint a szentek feje, néha egész alakja körül megjelenő fénykoszorú a személy isteni kiválósága, szentsége jelképeként.

Az angyalokat glóriával ábrázolja a festő az oltárképen. A glória kiemeli az isteni vagy Isten által kiválasztott személyeket.

2. Vallási: Katolikus miserész; a mise szövegének e szóval kezdődő része, illetve az e részt kísérő zenei alkotás.

– Dicsőség a magasságban Istennek! – éneklik a hívek a templomban a glóriában. A mai római katolikus szertartásrend szerint főünnepeken, ünnepeken és vasárnaponként éneklik vagy mondják a glóriát, kivéve az adventi és nagyböjti időt.

Eredet [glória < latin: gloria (dicsőség < hírnév, büszkeség)]

Kifejezés

Ingben, glóriában – (alsóneműben, felső ruha nélkül).