ház (főnév)

Épületegység, összetartozó helyiségek vagy személyek együtt.

A falu szélén egy kétszintes, sátortetős ház áll. Az új üzlet az utcában a harmadik házban van. Az ünnepi készülődésben korán reggeltől talpon van az egész ház. A magyar királyok közül az Árpád-házból való királyok dicsősége a legnagyobb.

Eredet [ház < ómagyar: ház < ősmagyar: ház < szanszkrit: visz, kutasz (ház, lakóhely) < chad, chaya (befed)]
Megjegyzés: Ez a szó sok más nyelvben is megvan nagyon hasonló alakkal és jelentéssel.
Őseink főként fából ácsolt, faragott házakban éltek (jurtában csak a pásztorok laktak nyáron).

További részletezés

1. Önálló épület, amelyet állandó emberi lakóhelyül használnak.

A ház a telek utca felé néző oldalán áll. A ház három szintes.

2. Más épület, amelyet nem lakóhelyül használnak.

Az autószerviz a második ház az utcában. A mérnök egy nagy házba jár dolgozni.

3. Lakás, amely egy család vagy személy lakóhelye.

A beteghez kihívják a házhoz az orvost. A futár házhoz szállítja a csomagot.

4. Ritka: Épület teteje; az épületet befedő rész, amely az ég felé áll.

A nagy esőzések miatt beázik a ház. A ház cserepeit újra kell rakni a nagy szél miatt.

5. Régies, népies: Szoba; egy épületben, lakásban levő lakó- vagy hálóhelyiség.

A vendéget a családfő a nagy házba vezeti. A karácsonyfa az első ház egyik sarkában áll.

6. Régies, átvitt értelemben: Vállalat, cég. Főleg kereskedelmi tevékenységgel foglalkozó vállalkozás.

Az üzletház idei forgalma meghaladja a tavalyit. A ház évről évre erősödött, és egyre távolabbi helyeken nyitott fiókirodákat.

7. Műszaki: Védőtartó, amely egy dobozhoz vagy szekrényhez hasonlít, és egy szerkezetet, műszert tartalmaz.

Az órás felnyitja az óraszerkezet házát. A díjbeszedő kinyitja a villanyóra házát, és leolvassa a árammérőt.

8. Átvitt értelemben: Csigahéj; a csigák kemény, meszes falú védőburka, amely rendszerint egy képzelt tengely körül felcsavarodó, ellapuló tölcsérhez hasonlít.

A csiga visszabújt a házába a közelgő veszély miatt. Az esőben kibújnak a csigák a házukból.

9. Átvitt értelemben, gyermeknyelvi: Hely vagy testhelyzet, amelyben a fogócskát, cicajátékot játszó gyermeket nem szabad megfogni, illetve ha megfogják, az nem érvényes.

A kislány leguggol, és ezzel jelzi, hogy házban van. A szaladó kisfiú megérinti a nagy diófát, ami most a ház.

10. Átvitt értelemben: Az épületben lakók összessége, valamennyi ember, aki ott él.

Az egész ház összeszaladt a hír hallatára az udvaron. A nagy zajtól felébredt a ház.

11. Átvitt értelemben: Család, családi kör, az egy fedél alatt élő vérrokonok összessége.

Este nyugovóra tér a ház. A felnőtt fiú új asszonyt hoz a házhoz.

12. Átvitt értelemben: A háztartás, családi gazdálkodás; a család bevételeinek és kiadásainak intézése, illetve a család anyagi szükségleteiről való gondoskodás.

A gazda nagy házat visz, sok emberről kell gondoskodnia. A családban az asszony vezeti a házat.

13. Átvitt értelemben: Országgyűlés, az ország képviselőkből álló törvényhozó testülete (általában nagy kezdőbetűvel írva.)

A kormány törvényjavaslatát a Ház megszavazza. A képviselő törvénymódosító javaslatot nyújt be a Házhoz. A képviselő a helyi ügyet a Ház egyik bizottsága elé viszi.

14. Átvitt értelemben: Törvényhozó testület; némely államban a kétkamarás törvényhozó szerv egyik testülete.

A londoni Lordok Háza elfogadta a Képviselők Házának javaslatát. A Lordok Háza ülését a királynő nyitja meg.

15. Átvitt értelemben: Nézőtér, illetve az ott összegyűlt közönség színházban, moziban, cirkuszban.

A darabot már hónapok óta telt házzal mutatják be. A filmbemutatóra félig üres ház előtt került sor.

16. Történelmi: Uralkodó család, egymással vérrokonságban álló uralkodó dinasztia.

Az Árpád-ház kihalása után más ház került az ország trónjára. Nagy Britanniában jelenleg a Windsor-ház uralkodik.

17. Régies: Nemesi család, nemzetség, a közös őstől származó vérrokonok.

Az Eszterházy Péter író az Eszterházy-ház ma élő tagja. Magyarország első miniszterelnöke a Batthyány-ház tagja volt.

Kifejezések

A ház körül – (az épületnél, a lakóépület közelében, itthon, otthon).

A ház ura – (a családfő, az apa).

A háza népe – (a.) egy személy családjához tartozó személyek, családtagok összessége; b.) régies: egy úr/gazda házához tartozó cselédség, illetve ebből egy személy).

A háza tája – (a.) egy személy/család lakóépülete, beleértve annak közvetlen környékét és az ott lakókat is; b.) egy személy otthona, családja, családi köre).

Ajtóstul rohan/ront a házba – (kellő előkészítés, bevezetés nélkül mondja el a közlendőjét).

Akasztott ember házában kötelet emleget – (olyasmiről beszél, ami a másikat kínosan érinti, és ezzel durva tapintatlanságot követ el).

Asszonyt/feleséget visz a házhoz – (megnősül, és a feleségét magához, a családjába veszi).

Az országház / ország háza – (a törvényhozás épülete).

Azt hiszi, hogy fejére szakad a ház – (úgy érzi, hogy mindennek vége, hogy rögtön el kell pusztulnia).

Népies: Áll a házhoz – (várható egy személynek, eseménynek, dolognak az eljövetele, megjelenése, megérkezése, bekövetkezése).

A lány otthonában tudták, hogy hamarosan vőlegény áll a házhoz. A várandós asszonytól kérdezi a szomszéd, hogy gyerek mikor áll a házhoz. Az ifjú pár megegyezik a szülőkkel, hogy hamarosan lakodalom áll a házhoz.

Bolondok háza – (a.) pszichiátriai intézet; b.) átvitt értelemben: nagy zűrzavar, felfordulás).

Családi ház – (egy család lakásául alkalmas önálló épület).

Ég a ház a feje fölött – (sürgős cselekvésre késztető bajban van).

Emeletes ház – (földszintesnél magasabb, a tetőteret nem számítva több szintes épület).

Népies: Elirtja a háztól – (addig kellemetlenkedik neki, addig gyötri, míg el nem üldözi otthonról / az épületből).

Népies: Elpusztítja a háztól – (a.) egy személyt az otthon / az épület elhagyására kényszerít, elkerget; b.) egy dolgot kíméletlenül eltávolít az otthonból / az épületből).

Népies: Első ház – (egy paraszti lakóépület elülső, utca felőli, rendszerint ritkábban használt szobája).

Régies: Elveri a háztól/magától – (végleg elűzi, elüldözi őt).

Felforgatja a házat – (a.) felforgatja a lakás megszokott rendjét; b.) átvitt értelemben: tüzetesen átnézi a lakóhelyét egy tárgy után kutatva).

Halottas ház – (a.) olyan otthon, amelyben haláleset történt, és amelyben a halottat fel is ravatalozták; b.) a temető ravatalozója, ahová a temetési szertartás előtt a koporsót vagy az urnát kiállítják a gyászolók elé; c.) a kórház olyan részlege, épülete, ahol az elhunytakat felboncolják, illetve a temetésig a holttesteket hűtve tárolják).

Népies: Hátán háza, kebelén kenyere – (nagyon szegény ember).

Háza nyitva áll előtte – (mindig szívesen látja otthonában).

Házába fogadja őt / megnyitja a házát neki – (lakóépületében helyet ad neki mint vendégnek vagy mint hajléktalannak).

Házon kívül van – (nincs az épületben, hivatali munkahelyén).

Vallási: Isten háza – (templom, vallási épület, ahová a hívek istentiszteletre, misére rendszeresen összegyűlnek).

Jár a házhoz – (a.) látogatja a családot, rendszeres vendége a családnak; b.) az ott élő lánynak udvarol).

Jó az öreg/okos ember a háznál – (jó, ha van a közelben olyan ember, aki tud segíteni, akire lehet számítani).

Kikerül a házból/a háztól (egy termék) – (a háztartás vagy a családi otthon körüli gazdaság szolgáltat egy terméket).

Népies: Kis ház – (egy paraszti lakóépületben a kisebbik szoba).

Lábas ház – (lakóépület, amely oszlopokon áll, vagy földszintjének utca felőli része árkádokkal van kiképezve).

Leteszi a Ház asztalára – (egy törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjeszt megtárgyalásra).

Majd kirúgja a ház oldalát – (nagy jókedvében azt sem tudja, mit csináljon).

Népies: Nagy ház – (a mindig tisztán tartott, ritkán használt nagyobb szoba egy kétszobás paraszti lakóépületben).

Játék: Nagy házat buktat – (kártyajátékban olyan játékost buktat, aki már sokat nyert).

Odább egy házzal – (máshova, egy másik helyre).

Örül, mint akinek a háza ég – (nagyon kétségbe van esve).

Régies: Nagy házat vezet – (nagyon előkelően él).

Régies: Nyílt házat tart – (sok vendéget fogad és lát el, a vendégek hívás nélkül is járnak hozzá).

Nyilvános ház – (bordély, prostituáltak épülete, helyisége, ahol az üzletszerű kéjelgés folyik).

Pénz áll a házhoz – (pénzt fog kapni (a család)).

Népies: Szó éri a ház elejét – (megszólnak, kifogást tesznek miatta).

Táblás ház – (olyan előadás, amelyre minden jegy elkelt).

Talpas ház – (olyan épület, amely falainak gerendából készült alja van).

Tovább egy házzal – (a.) a szomszédban; b.) átvitt értelemben: tovább innen, menjen innen!)

Továbbáll egy házzal – (titokban hirtelen elmegy, megszökik).

Vattázzák a házat – (színházban, előadóteremben azokat az ülőhelyeket, amelyeknek a jegye nem kelt el, szabadjegyes közönséggel töltik meg).

Vezeti a házat, a háztartást – (felügyel arra, hogy a háztartással kapcsolatos munkák rendben folyjanak, illetve ezeket a munkákat maga végzi).

Visz a házhoz – (az új feleség hozománnyal járul hozzá a család életének anyagi alapjához).

Népies: Zsindely van a házon/háztetőn – (óvatosan beszéljünk, mert olyan személy van a társaságban, akinek egy dolgot nem szabad vagy nem tanácsos meghallania).

Közmondás

Ahány ház, annyi szokás – (a szokások közösségenként különböznek).

Ég a háza, de nem látszik füstje – (titkolja a baját, szerencsétlenségét).

Kiment a ház az ablakon – (megtudták mi történt a házban).

Minden ember király a maga házánál – (minden férfi úr az otthonában).

Mindenki a maga háza előtt seperjen – (mindenki a saját dolgával, ne pedig a más hibáival törődjön).