helyes (melléknév)

1. Igaz és jó. A sikert és fennmaradást, növekedést, egészséget jelentő (akciók, döntések, elgondolások, elvek).

A bálna megmentése helyes cselekedet volt. A józan ész használata helyes. A vállalat igazgatója helyes döntést hozott, amikor nem vett fel hitelt a banktól, hanem maga a cég termelte ki a növekedéséhez szükséges pénzt.

2. A valóságnak megfelelő, igaznak tekinthető (állítás, nézet).

A jó megoldáshoz vezető válasz helyes. A helyes értéket hozta ki a számolás végén.

3. Egy cél elérésére alkalmas (tett, terv, folyamat, tevékenység, eszköz, döntés, hozzáállás).

A helyes döntést követően már könnyű volt elérni a sikert. A helyes eszköz egyben a cél elérésének a záloga is.

4. Átvitt értelemben: Derűsen kellemes, megnyerően kedves modorú és csinos külsejű (személy, főleg gyerek, lány).

Egy helyes kisgyerek itt szaladgál az udvarban. A fiú egy helyes lányt hozott bemutatni a szüleinek.

5. Átvitt értelemben: Tetszetős külsejű (tárgy, dolog).

A vásárban lehetett látni egy helyes kosárkát. A lány egy helyes kis ruhát lát a boltban, és fel akarja próbálni.

Eredet [helyes < hely + -es (melléknévképző)]

Kifejezés

Helyes megítélés – (A döntések meghozatalában, a dolgok megvizsgálásában az a képesség, hogy a személy képes úgy elrendezni az adatait, hogy azok hű képet alkossanak a dologról vagy helyzetről, és ezt nem homályosítja el se személyes érzelem, se személyes érdek. Így képes a vizsgált dolgot beépíteni úgy az életébe, hogy ez az élete minden területére építő és sikert biztosító hatású legyen.)