inga (főnév)

1. Órát szabályozó alkatrész; az ingaóra működését egyenletes lengésével szabályozó alkatrész, amely többnyire egy korong alakú súlyban végződő rúd.

Az óra felhúzása után meg kell lökni az ingát is. Az inga mozgását ketyegés kíséri.

2. Lengő súly; fonálra, rúdra erősített súly, amely a végén egy ponton felfüggesztve két szélső helyzet közt folyamatos lengésre képes.

A kőművesek által használt függőón is lehet egy inga. Az inga megőrzi lengésének síkját.

3. Fizika: Eszköz, készülék, amely egy lengő súly elvén működik.

Az Eötvös-féle ingát a gravitáció mérésére használják. Ezt az ingát földtani kutatásokban használják.

Eredet [inga < in(o)g + -a (főnévképző)]

Kifejezések

Fizika: Fizikai inga – (rendszerint egy rúdon, fonálon, kötélen függő súly, amely vízszintes tengely körül lengő mozgást végez).

Fizika: Matematikai inga – (vékony, gyakorlatilag súlytalan fonálra függesztett, lengő mozgásokat végző, kis térfogatú súlyos test).

inga (melléknév)

Műszaki, fizika: A lengő súllyal kapcsolatos (eszköz, elv, szerkezet, dolog).

Az ingamozgást ki lehet számolni a matematika segítségével. Az ingaórát nem szabad elmozdítani a pontosan függőleges helyzetéből.