ingatlan (melléknév)

1. Hivatalos: El nem mozdítható (vagyontárgy), amely jellegénél fogva egyáltalán nem mozdítható el, vagy állagának súlyos sérelme nélkül nem vihető egyik helyről a másikra.

Az ingatlan birtok egyben száll az örökösre. Az ingatlan vagyon értéke egyre növekszik.

2. Ritka, régies: Nem ingó, nem mozgatható, nem változó vagy változtatható (tárgy, dolog), ami mozdulatlan, szilárd.

Az ingatlan alapokra épülő ház szilárdan áll. A vár ingatlan falai állják az ostromot.

3. Régies, átvitt értelemben: Szilárd (jellem, elv, akarat), ami nem változik, kitartó.

A vezér ingatlan eltökéltsége végül célhoz ért. Az ingatlan jellemű ember mások megbecsülését is kivívja.

Eredet [ingatlan < ing (ige) + -atlan (melléknévképző)]

ingatlan (főnév)

Jogi, hivatalos: Birtok, építmény; egy személy vagy közösség, szervezet, intézmény tulajdonában levő meghatározott földterület (telek, földbirtok), a vele természetüknél fogva szoros és tartós kapcsolatban levő dolgokkal mint tartozékokkal, alkotórészekkel (építmény, növényzet) együtt.

Az ingatlant a végrendelet szerint nem lehet megosztani. A város szélén levő területen házépítésre szolgáló ingatlanokat alakítanak ki.