inger (főnév)

1. Biológia, lélektan: Választ keltő hatás; a külvilágból vagy a test belső szerveiből kiinduló olyan hatás, amelyre az élő test egy mozgással, változással, működéssel, tevékenységgel válaszol.

Az ingerek többfélék lehetnek: mechanikaiak, kémiaiak, hő- és fényingerek. Az erős fényingerre a szem pupillája akaratlanul összehúzódik. A külvilágból érkező ingereket az érzékszervek képesek felfogni.

2. Átvitt értelemben: Figyelmet keltő dolog; egy személy vagy dolog olyan jellege, tulajdonsága, amivel érdeklődést vagy vágyat kelt, ébreszt.

A távoli ország látnivalói az újdonság ingerével hatnak a turistákra. A bánatos ember számára a környező világ sok ingere elveszik.

Eredet [inger < ómagyar: ingerel < ősmagyar: inderkedik (ingerel < mozgásra késztet, megingat) < inder, indel (inogtat; "ingál") < inog]

Kifejezések

Biológia: Centripetális ingerek – (olyan impulzusok, amelyek kívülről befelé jutnak az idegrendszer központjába).

Nemi inger – (a nemi érintkezésre, közösülésre irányuló, arra ösztökélő behatás vagy vágy).

Szem-szájnak ingere – (étvágygerjesztő hatású, finom enni- és innivaló).