ingerel (ige)

1. Önkéntelen választ kelt; egy élő szervezetet külső vagy belső hatás ér, és erre az élő test mozgással, változással, működéssel, tevékenységgel válaszol.

A virágpollen tüsszentésre ingerel. A vicc nevetésre ingerel.

2. Mérgesít; kihívó magatartással, állandó kellemetlenkedéssel, csipkelődéssel bosszant, dühösít egy személyt, állatot.

A gyerek kutyát ingerel folytonos simogatással, bökdöséssel. A gyerek az anyját ingerli türelmetlenségével.

3. Felbujt; egy személy, állat ellen irányuló cselekvésre (rosszindulatból fakadó rábeszéléssel) rávesz egy személyt, állatot.

A kakasviadalon az emberek a két kakast egymás ellen ingerlik. A kutyát az idegen ellen ingerlik. A vásott gyerek verekedésre ingerel a csúfolódásával.

4. Ritka: Vágyat támaszt; egy érzékszervet vagy kielégületlen állapotot úgy befolyásol egy személy, dolog, hogy vágyakat támaszt benne, illetve a kielégületlenségének érzését fokozza.

A férfi szomját ingerlik a kirakott üvegek. A nő kihívó ruhában, csábos mozdulatokkal ingerel.

Eredet [ingerel < inger + -el (igeképző)]

Kifejezés

Ellene ingerel – (rosszindulatból haragot kelt iránta).

Haragra ingerel – (haragossá tesz).