ingyen (határozószó)

1. Fizetség nélkül; díjmentesen, pénzbeli vagy más ellenszolgáltatás nélkül.

Hétvégenként a város nagy részén ingyen parkolhatunk. A gyereknek ingyen ad kóstolót az árus.

2. Nagyon olcsón, a valódi értékéhez mérten nagyon kevés pénzért.

Az asszony ingyen vesz magának szép ruhát leárazáskor. – Ez igazán ingyen van – mutatja a férjének.

3. Erőfeszítés nélkül; munka, küzdelem, szenvedés híján.

A győzelmet nem adják ingyen. A siker se jár ingyen.

4. Átvitt értelemben, népies, régies: Ok, cél nélkül; hiába.

Az asszony úgy érzi, hogy ingyen dolgozik egész nap, mert nincs látszatja a munkájának. A legény ingyen lustálkodik egész nap.

Eredet [ingyen < ómagyar: ingyen < ősmagyar: incsen, incsér (ingyen, "nincs-ért") < nincs]

Kifejezések

Ingyen él – (munka nélkül, másnak a jóvoltából, segítségéből él).

Ingyen sem – (semmiképpen sem, legkevésbé sem).

Úgy veszik, mintha ingyen adnák/osztogatnák – (nagyon kelendő, sokat vásárolnak belőle).

ingyen (melléknév)

1. Díjmentes (szolgáltatás, áru, dolog), amiért nem kell fizetni.

A szóbeszéd egy ingyen reklám. A fesztiválon mindenki ingyen lufit kap.

2. Ritka: Nem fizető (ember).

A kocsmáros cimborái ingyen vendégek voltak a pultnál. Az ingyen ügyfélből nem lehet megélni.

Kifejezés

Vallási: Ingyen kegyelem – (nem az ember érdeméből, hanem Isten szeretetéből és tetszéséből fakadó kegyelem).

ingyen (főnév)

Népies: Díjmentes dolog, ami nem kerül pénzbe, amiért nem kell adni cserébe semmit.

A legény jó dolgában hozzászokott az ingyenhez. Az ingyen miatt nem fűlik a foga a munkához.

Kifejezések

Ingyenbe megy – (nem kérek/kapok cserébe semmit).

Ingyenben van – (nem kerül semmibe).