injekció (főnév)

1. Orvosi: Hatóanyag bejuttatása; oldott állapotban levő hatóanyag befecskendezése a szervezetbe rendszerint kezelés vagy érzéstelenítés végett, egy vékony tűn keresztül egy fecskendővel elért nagy nyomás segítségével.

A nővér adja be a kórházban az injekciót. A fájdalomcsillapító injekciót a fogorvos is alkalmazza, amikor fogat húz.

2. Orvosi: Kezelés, amely az ilyen (1) hatóanyag bejuttatásra alkalmas eszközzel történik.

A beteg hetente jár injekcióra az orvoshoz. A kezelés egyik része injekcióból áll, a másik része gyógytornából.

3. Orvosi: Hatóanyag, amit így (1) fecskendeznek be.

Az injekció 10 ampullás dobozban kapható. Az injekciót először fel kell törni, majd fel kell szívni a fecskendőbe. A beadott injekció hatása perceken belül érezhető.

Eredet [injekció < latin: injectio (befecskendezés) < in (be) + jacto (lövell, dob)]