inka (főnév)

1. Történelmi: Dél-amerikai indián nép, akik a Csendes-óceán partján éltek a mai Equador, Peru, Bolívia és Chile egyes részein. (Többes számban használva.)

Az inkák erős birodalmat hoztak létre a 15. századra, amelyben 10 millió ember élt. Az inkák országa az Andok magas bérceit is magában foglalta. Az inkák nyelve a kecsua.

2. Történelmi: Dél-amerikai őslakos, főleg férfi, aki ehhez (1) a néphez tartozott.

Az inka büszke harcos volt. Az inka szorgalmasan dolgozott a földjén.

3. Történelmi: Uralkodó család, akiknek tagjai a róluk elnevezett dél-amerikai indián birodalom élén álltak.

Az inka trónja a fővárosban volt. Az inka a Napisten fia volt.

Eredet [inka < spanyol: Inga (inka) < kecsua: Inca (király < törzsfőnök)]

inka (melléknév)

1. A dél-amerikai indián néphez tartozó (ember, csoport, közösség).

Az inka harcosok bátran védelmezték az uralkodót. Az inka papok ismerték a csillagok járásán alapuló naptárat.

2. A dél-amerikai indián néptől származó (tárgy, dolog), általuk létrehozott (tárgy, épület, kultúra), rájuk jellemző, velük kapcsolatos (szokás, dolog).

Az inka városok magas hegyek közt fekszenek. Az inka utakat kőlapokkal fedték. Az inka írást csomóírásnak hívjuk.