jel (főnév)

Észlelhető szimbólum. Egy gondolati tartalom megjelenítésére szánt, a test érzékszervein keresztül érzékelhető mozdulat vagy jelenség. Ez például lehet egy látható ábra, mozdulat, fényfelvillanás, egy felületből kidomborodó, tapintással érzékelhető dudor, amivel üzenetet közlünk, vagy egy személyt, élőlényt egy cselekvés megtételére utasítunk.

A kirándulás alatt az erdőben a fákra festett jeleket követve elértek a várromhoz. A hajók gyakran küldenek különféle jeleket egymásnak. A bólintás volt a megbeszélt jel kettejük között. A versenyzők a startpisztoly dörrenésének hangjára mint indító jelre kezdtek el egyszerre futni. A vakírás kitapintható jelekből áll. A némák mozdulatokból álló jeleket használnak.

Eredet [jel < ómagyar: jel < ősmagyar: gyel, jile (jel, látható) < dravida: veli (megjelenik, látható, észlelhető)]

További részletezés

1. Szándékos mozdulat vagy jelenség, amely egy cselekvésre, magatartásra szólít fel.

A startpisztoly dörrenésének jelére a futók elkezdik a versenyt. A bíró sípjának jelére befejeződik a játék. Az idomár kézmozdulattal adott jelére átugrik az oroszlán a karikán.

2. Szembeötlő tárgy, amelyet előre megbeszélt helyre tesznek egy tény közlésére.

Az erdőben fára erősített papírdarab volt a jel arra, hogy merre mentek a fiúk. A lány egy gyertyával jelet tesz az ablakba, hogy bejöhet a kedvese hozzá.

3. Jelképes cselekvés, amely a közszokásban kialakult jelentésű lett, és egy elhatározást, szándékot fejez ki.

A kesztyűdobás a párbajra hívás jele volt. A kézcsók a tisztelet jele.

4. Érzést, érzelmet kifejező cselekedet, főleg kedveskedő, tiszteletadó mozdulat, magatartás vagy ajándék.

Az új munkatárs szorgalma jeléül a főnök kérésére azonnal elvállalta túlórázást. Karácsonyi ajándékozáskor az öröm és meglepetés jele futott végig a gyerekek arcán.

5. Sajátos jelentéssel használt tárgy; olyan tárgy vagy kép, amellyel egy eszmét, elvont fogalmat érzékelhető alakban fejezünk ki.

A horgony a remény jele. A szív a szeretet jele.

6. Ábra vagy rajzolat, amely egy fogalmat, gondolatot jelöl, ezt kifejező írott, rajzolt vagy nyomtatott, képszerű vagy vonalas ábra.

A betű a beszédhang jele. Az út mentén álló táblákon levő ábrák a közlekedést szabályozó jelek.

7. Jellegzetes alakzat; egy személyen, állaton örökölt vagy szerzett, állandó jellegű, kisebb kiterjedésű, feltűnő színeződés vagy egyéb elváltozás a bőrön, illetve a szőrzeten.

A gazda megismeri a lova homlokán levő jelet. A férfi arcán van egy barna jel.

8. Megkülönböztető ábra, rajzolat, amely a könnyebb felismerhetőség végett egy tárgyon alkalmazott megjelölés.

A kisgyerekeknek az óvodában saját jelük van. Az anya egy jelet hímez az új kabát belsejébe, hogy a gyereke megismerje azt.

9. Jelenség, esemény, helyzet, állapot, amelyből következtetni lehet egy hatás, eredmény meglétére.

Az emberek a nagy vagyont a siker jelének tekintik. A sűrű sötét felhők megjelenése a közelgő vihar jele.

10. Természeti tünemény, amelyet a természetfeletti erők (isten vagy istenek) szándékának, beleegyezésének, akaratának fognak fel vagy tulajdonítanak.

A csata időpontjának és helyének megválasztásakor a papok a jeleket vizsgálták. A jós a csillagok állásának jeleiből következtetett az újszülött sorsára.

11. Észlelhető nyom, amely egy bekövetkezett eseményre, történésre, jelenlétre utal.

A vadász a leveleken és a füvön látható jelekből arra következtetett, hogy erre menekült a megsebzett vad. Amikor a nyomozó belépett a saját szobájába, rögtön észrevette azokat a jeleket, amikből tudta, hogy itt más is járt rajta kívül.

12. Számtan, matematika: Egyezményes rajzolat, amely számokkal, szimbólumokkal végzendő műveletre vagy adott szám viszonylagos voltára utal.

A matematikatanár táblára felírt jeleit alig bírták követni a diákok. Az új művelettel egy új jelet is megtanultak a gyerekek a számtanórán.

13. Kémia: Kémiai képlet egy eleme; az elemek nemzetközi nevének rövidítéseként használt betű, betűkapcsolat.

A H a hidrogén jele. A CO a szénmonoxid jele. A kémiaórán a tanulók a füzetükbe másolták a táblára felírt jeleket.

14. Nyelvtan: Írásban használt szimbólum, amely nem betű, és a szavak használatával, összefüggéseivel kapcsolatos nyelvtani információt közöl.

Az egész mondatot idézőjelbe teszi a tanár a táblán. A felkiáltójel mutatja, hogy hangsúlyos a közlés.

15. Nyelvtan: Toldalék, ami a szó végéhez kapcsolva kis mértékben pontosítja a szó jelentését, de nem alkot új jelentésű szót. Igék esetén módot, időt jelenthet. Nevek, főnevek esetén többes számot, tulajdonos személyt, tulajdont jelenthet. Melléknév esetén fokozást jelent. Ez után még további toldalékokat lehet kapcsolni.

járj, kérne, autóm, ajtók, feketébb

Egy szóban a jel után még rag kapcsolható. A képzők megelőzik a jeleket.

16. Történelmi: Rásütött bélyeg, amit egy személyre, főleg rabszolgára, elítéltre megkülönböztetésül vagy megszégyenítésül raktak.

A kalóz jobb karján már van egy jel. Az erkölcstelen nőre megszégyenítő jelet sütnek.

17. Népies: Sajátos jelölés egy állaton, főleg baromfi lábán vagy nagyobb állat fülén, farkán az állat megkülönböztetésére vagy a felismerés megkönnyítésére való égetés, bélyegzés, vágás vagy csonkítás.

Az asszony egy jellel látja el azt a tyúkot, amelyik nagyon jó tojik, hogy le ne vágja. A gazda a vásáron vett borjú fülébe jelet tesz.

19. Régies: Sírkő, emlékoszlop; amely egy híres ember nyughelyére, nevezetes eseményre, történésre utal.

A hősök sírjára egy oszlop kerül jelként. A csatatéren elesett katonák eddig egy jeltelen sírban nyugodtak.

20. Régies: Híradás; távollevő, eltűnt vagy nehezen megközelíthető helyen rejtőzködő embertől jött értesítés.

A katonának bevonult fiútól jel érkezik a szüleihez. Az eltűntnek hitt, de külföldre menekült férfi jelet küld szeretteinek a rádión át.

Kifejezések

Adott jelre – (amikor a felszólítás megtörtént egy cselekedet véghezvitelére).

Földrajz: Egyezményes jelek – (nemzetközi megegyezés alapján megállapított alakú képecskék, rajzok, amelyeket a föld felszínén látható tárgyak – például épületek, utak, vizek, jellemző növények – térképen való feltüntetésére alkalmaznak).

Gyári jel – (a gyártó vállalatot mutató ábraszerű megjelölés egy terméken, például edényen, dísztárgyon).

Gyorsírási jel – (az élőbeszéd folyamatos és gyors lejegyzésére, egy feljegyzés gyors rögzítésére használt vonal vagy rajzolat, amely gyakran egész szót, szócsoportot jelöl).

Jelt ad rá – (egy cselekvést elindít).

Nyelvtan: Nyelvi jel – (a nyelvbeli kifejezés egy egysége – például szó, szókapcsolat, mondat – a jelölt tartalomhoz viszonyítva).

A nyelvtani jelek fajtái (toldalékok)

1. Az igét felszólító módúvá alakító jel.

szaladj, fogd, keress, játssz

2. Az igét feltételes módúvá alakító jel.

vásárolna, ütné, keresne, olvasná, szögelhet, játszhatna

3. Az igét múlt idejűvé alakító jel.

járt, futott, adta, kereste

4. A nevet többes számúvá alakító jel.

kapuk, kalapjai, kései

5. A tulajdont helyettesítő jel.

Istváné, autóé, kéké

6. A nevet tulajdonná alakító jel.

(-m-, -d-, -a-, -e-, -ja-, -je-, -nk-, -unk-, -tok-, -uk-, -ük-, -juk-)

sapkám, kormánya, kaputok

7. A melléknevet fokozó jel.

(-bb-, leg...-bb-, legesleg...-bb-) szürkébb

leglazább, legeslegnyerőbb