kérdő (melléknév)

1. Kérdéssel, érdeklődő figyelemmel kapcsolatos.

A riporter szavaiból kihallatszott a kérdő hangsúly. Kérdő tekintettel nézett a férfira.

2. Nyelvtan: Szónak vagy mondatnak kérdés voltát kifejező, illetve meghatározó (hanglejtés, szórend).

A kérdéseket kérdő hanglejtéssel kell feltenni. Ha hiányzik a kérdő hanglejtés, félreérthető lesz az érdeklődés. Az indoeurópai nyelvekben fontos a kérdő szórend.

3. Nyelvtan: Kérdés nyelvi kifejezésére való.

A kérdő névmással személyre is rákérdezhetünk. A kérdő mondatok végére kérdőjelet teszünk.

4. Ritka, választékos: Kérdést feltevő (személy).

A tanút kérdő bíró nem volt kíváncsi több részletre. A vizsgán a bizottság elnöke volt a kérdő fél.

Eredet [kérdő < kérd + -ő (melléknévképző)]

Kifejezések

Nyelvtan: Kérdő határozószó - (olyan határozószó, amellyel helyi, idő- és módbeli vagy egyéb körülményt tudakolunk meg).

Példák: hol?, mikor?, meddig?, hogyan?, miért?

Nyelvtan: Kérdő névmás - (olyan névmás, amellyel személyt, dolgot, mennyiséget, milyenséget tudakolunk meg).

Példák: ki?, mi?, hány?, hányadik?, mennyi?, melyik?, milyen?, mekkora?

kérdőre von (főnévi kifejezés)

Csak ezekben az állandósult szókapcsolatokban: Kérdőre von/fog - (magatartásának, viselkedésének, cselekedetének okát, magyarázatát erélyes, követelő módon kérdezi; számon kéri tőle).

--Paloca 2010. augusztus 14., 20:28 (CEST)