kötő (melléknév)

1. Valamit össze- vagy hozzáerősítő.

Virágcsokrot kötő nő a kertben ült. A cipőfűzőt megkötő kéznek ügyesnek kell lennie. Könyvet kötő mesterember készített borítót a kéziratra.

2. Szilárdságot adó anyag.

A gyorsan kötő beton szükséges a hidegben. A lassan kötő ragasztóval könnyebb bánni.

3. Átvitt: Viszonyt, egyezséget létrehozó.

A barátságot kötő kézfogásuk egy erős szorítás volt. A békét kötő felek kezet rázva álltak fel a tárgyalóasztaltól.

4. Átvitt: Valakit egy közösséghez, magatartáshoz, érzelemhez hűségre késztető.

Mindig is úgy ismerték, hogy ő egy magát az elveihez kötő ember. Mindketten átérezték az őket egymáshoz kötő szeretetet.

Eredet [kötő < köt + -ő (melléknévképző)]

kötő (főnév)

1. Az ágyék eltakarására való rövid kötény.

A trópusi országokban a bennszülöttek többnyire kötőt viselnek. A szaunában kötőt viselhetünk.

2. Régies: Valaminek a fel-, meg- vagy összekötésére használt vékony hosszú zsinór vagy fűző.

A cipője kötője elszakadt. A ruhája kötőjét megoldotta a nagy meleg miatt.