lat (főnév)

1. Régies: Régi súlymérték, a font harmincketted része volt. Körülbelül 2 dekagramm; 17,5 gramm.

A gazdaasszony vett tíz lat vajat a piacon. A régi szakácskönyvben a sütemény receptjében a mértékek latban voltak megadva. A lat vagy bécsi lat az osztrák fennhatóság alatti Magyarországon, majd Osztrák–Magyar Monarchia idején használatos tömegegység volt.

2. Régies, elavult: Az ezüst finomságának mértéke.

A 12 latos ezüstben 12/14 rész ezüst van, a többi réz.

Eredet [lat < ómagyar: lat < német: Lot (lat < ón)]

Kifejezések

Latba veszi – (fontolóra veszi, mérlegeli a dolgot).

Sokat nyom a latban/nagy súllyal esik a latba – (az adott helyzet kimenetelére vagy megítélésére nézve a szóban forgó dolognak nagy jelentősége van).

Régies: Lattal mér – (nagyon takarékosan, fukarul bánik vele).

-lat, -let (főnévképző)

Az említett jellemzővel leírható dolog.

képlet, mérséklet, varázslat

A régi építésű házak folyosóin még voltak kis, meghitt szegletek. A zárlat miatt nem volt áram.

Eredet [-lat, -let < -l (igeképző) + -at (főnévképző)]