mód (főnév)

1. Megvalósítási forma; ahogyan egy kívánatos célt megvalósítunk, vagy egy rendszert, berendezést, szervezetet működtetünk, vagy ahogyan viselkedünk egy helyzetben.

Ennek a motornak a működési módja már sokkal környezetbarátabb, mint az előbbi típusoké volt. Az a mód, ahogy ma viselkedtél, sokakat megbotránkoztatott. Ilyen módon nem tudsz nálam célt elérni, egyszerűen ne parancsolgass nekem.

2. Megjelenési forma; ahogyan egy test, tárgy, jelenség, dolog megjelenik a fizikai valóságban, ahogyan egy alakot, tárgyat, jelenséget, dolgot érzékelünk.

Az a mód, ahogyan a hajadat most levágattad, egyáltalán nem tetszik: úgy áll, mint aki nem fésülködött meg. Olyan módon hordta a ruháit, mintha csak rádobálták volna.

3. Nyelvtan: Kifejezési forma, ami az ige ragozásának formái vagy a mondat pontosító szavai segítségével közli a beszélő szándékát az elmondottakkal kapcsolatosan.

A kijelentő módot egyszerű közlésnél használjuk. A kérdő móddal adatokat kérünk egy másik személytől.

Eredet [mód < ómagyar: mód < ősmagyar: mold (mód) < sumér: mud (formál, farag)]

További részletezés

IGEMÓDOK

Lásd még: igemód, módjel

kijelentő mód

A kijelentő mód az ige által kifejezett cselekvést, történést, létezési állapotot közli a jelentés módosítása nélkül. Az ige és mondat kijelentő módjának nincs külön jele.

Sétálok az utcán. Nézem a csillagokat. Megnézünk egy filmet.

felszólító mód

A felszólító mód az ige által kifejezett cselekvésre, történésre, létezési állapotra utasít. Felszólító mód csak jelen és jövő időben létezik. Az ige felszólító módját -j, -d, vagy más módosult toldalék jelzi. A mondat végén csak akkor áll felkiáltójel (!), ha a mondat egyben hangsúlyozottan (felkiáltó) felszólító mondat is. A felszólító módú, de nem felkiáltó mondatok után nem szükséges felkiáltójel (például receptek: „Végy egy tiszta edényt.”) A felszólító módú toldalékok első betűje néha az ige utolsó betűjére cserélődhet (például: néz - nézzük).

Indulj aludni! Miért várjak még? Fogj egy tiszta edényt. Inkább meséket olvass.

feltételes mód

A feltételes mód jelzi, hogy az igével kifejezett cselekvés, történés, létezési állapot nem biztos. Az ige feltételes módját a -na, -ne, -ná, -né, vagy -hat, -het toldalék jelzi.
A mondat feltételes módját különálló szavak is jelezhetik: tud, képes, akar, fog, lehetne, lenne, kéne, kellene, kell, volna...
Több dolgot kifejezhet:

feltétel: A feltételes mód közölheti, hogy az ige valamilyen feltételhez van kötve. Nem biztos, hogy az ige be fog következni, de van rá lehetőség.

Lemehetünk, amennyiben eláll az eső. Enne, ha bírna. Be lehet menni.

megtagadás: A feltételes mód közölheti, hogy az igét az alany nem képes megtenni. Nem biztos, hogy a cselekvés, történés, létezési állapot bekövetkezik, mivel a beszélő személy lehetetlennek gondolja.

Miből is adhatnék? Miért tennétek ilyet? Hogyan volnék én képes erre?

kétség: A feltételes mód közölheti, hogy az ige kétséges, vagy valaki kételkedik benne. Nem biztos, hogy az ige be fog következni, de van rá némi esély.

Nem hinném, hogy megérkeznek. Talán még megnyerhetik. Bajosan volnál képes elcipelni azt a követ.

lehetőség, valószínűség: A feltételes mód közölheti, hogy az igére lehetőség van, fennáll a valószínűsége. Nem biztos, hogy az ige be fog következni, de van rá lehetőség, van valamennyi valószínűsége.

Kifogyhat, mielőtt elkészülsz. Még elrontaná: nehogy odaadd. Meg tudnák csinálni. Oda kéne szólni.

óhaj, kívánság: A feltételes mód közölheti, hogy az igét valaki szeretné. Nem biztos, hogy az ige be fog következni, de valaki ezt szeretné.

Bár én lehetnék a főnök! Csak lenne ilyen sok pénzem! De jó volna, ha szeretne! Bárcsak itt lennél.

megbánás: A feltételes mód közölheti, hogy az igét megbánta a beszélő személy. Az biztos, hogy az ige bekövetkezett, de a beszélő személy az ellenkezőjét szeretné.

Csak ne hagytuk volna egyedül! Hogyan is tehettetek ilyet? Miért is kéne elmennie?

javaslat, vélemény: A feltételes mód közölheti, hogy az ige valakinek a véleménye, vagy valaki azt javasolja. Nem biztos, hogy az ige be fog következni, de valaki szerint ez volna a helyes.

Meg kellene vásárolni! Ki kéne dobni! Talán is el kezdhetitek. Jobb lenne, ha ágyban maradnál. Be is mehetnénk.

szándék, akarat, követelés: A feltételes mód közölheti, hogy az igét valaki akarja. Nem biztos, hogy az ige be fog következni, de valaki határozottan ezt akarja.

Befejeznétek a kedvemért?! Abbahagyhatjuk végre?! Be kéne hordani, mielőtt esni kezd.

kötelesség, szükségesség: A feltételes mód közölheti, hogy az igére szükség van, vagy kötelező. Nem biztos, hogy az ige be fog következni, de valaki elvárja, illetve valamilyen ok miatt szükséges.

Végeznéd inkább a munkádat! Nekikezdhetnétek, mielőtt mérges leszek! Azt mondták, hogy meg kellene csinálni.

szerény közlés: A feltételes mód közölhet szerény vagy udvarias kijelentést. A kijelentés formailag feltételes módúnak tűnik, valójában biztos tényt közöl.

Én volnék az idegenvezető. Hát itt volnánk! Ezt még befejezném indulás előtt.

udvarias kérés: A feltételes mód közölhet szerény vagy udvarias kérést, kérdést. A kijelentés formailag feltételes módúnak tűnik, valójában udvarias, de határozott kérést, kérdést közöl.

Fölemelnéd a fedelét!? Bemehetnék?! Kérném a megoldásokat.

MONDAT MÓDOK

Az igével és a mellette lévő szavakkal, illetve ezek sorrendjével kifejezhetjük, hogy kijelentést teszünk, kérdezünk vagy tagadunk, valamint hogy a mondandónk egyszerű vagy hangsúlyos. Ezeket tetszés szerint kombinálhatjuk is. E formákat mondat módnak nevezzük.

Lásd még: mondat

kijelentő mód

A legtöbb mondat egyszerűen közöl valamit. Ezeket kijelentő mondatnak nevezzük. A kijelentő mondat egyszerűen közli az igével kifejezett tényt. A kijelentő mondat végén pont van, de nincs benne tagadást, kérdést vagy erős érzelmi töltést kifejező szó, erről lehet felismerni.

Indulok pihenni. Szerintem még várjunk. Levinném a ládát a pincébe.

kérdő mód

A kérdő mód rákérdez az ige által kifejezett cselekvésre, történésre, létezési állapotra, vagy érdeklődik felőle. A mondat kérdő módját beszédben általában csak a hangsúlyozás, írásban pedig a mondat végén lévő kérdőjel (?) jelzi. Az ige toldaléka bármilyen lehet (tárgyatlan, tárgyas, kijelentő, felszólító és feltételes is). Az ige alakja ugyanolyan, mint a kijelentő módban.

Sétálok az utcán? Nézed a csillagokat? Bejártátok a várost? Megnézünk egy filmet?

tagadó mód

Amennyiben egy mondat valamilyen állítás ellenkezőjét közli (tagadószó pontosítja benne az igét), akkor ezt tagadó mondatnak nevezzük. A tagadó mondat az igével kifejezett tény ellenkezőjét közli. A tagadó mondatban található egy tagadószó (például: nem, sem, sohasem, ne), a mondat végén pedig pont van, ezekről lehet felismerni. Az ige alakja ilyen esetben ugyanolyan, mint a kijelentő módban.

Még nem indulok pihenni. Szerintem mégse várjunk. Én a ládát sem vinném a pincébe.

felkiáltó mód

A felkiáltó mód hangsúlyozottan vagy érzelmi töltéssel közli az ige által kifejezett cselekvést, történést, létezési állapotot. A mondat felkiáltó módját beszédben általában csak a hangsúlyozás, írásban pedig a mondat végén lévő felkiáltójel (!) jelzi. Az ige alakja ilyen esetben ugyanolyan, mint amikor nem használjuk a felkiáltó módot. Az ige toldaléka bármilyen lehet (tárgyatlan, tárgyas, kijelentő, felszólító, és lehet feltételes is).

Sétáljatok az utcán! Bár néznéd a csillagokat! Bejártam a várost! Holnap megnézhetjük a filmet!

tagadó-kérdő mód

Amikor egy mondat valamilyen állítás ellenkezőjéről érdeklődik, akkor ezt tagadó-kérdő mondatnak nevezzük. A tagadó-kérdő mondat az igével kifejezett tény ellenkezőjéről érdeklődik. A tagadó-kérdő mondatban valamilyen tagadó szó található, a mondat végén pedig kérdőjel van, erről lehet felismerni.

Még nem indulsz pihenni? Mégse várjunk? Nem vihetném le a ládát a pincébe?

tagadó-felkiáltó mód

Amennyiben egy mondat hangsúlyozottan közli valamilyen állítás ellenkezőjét (tagadó szó pontosítja benne az igét), akkor ezt tagadó-felkiáltó mondatnak nevezzük. A tagadó-felkiáltó mondat az igével kifejezett tény ellenkezőjét közli hangsúlyosan. A tagadó-felkiáltó mondatban található egy tagadó szó (például: nem, sem, sohasem, ne), a mondat végén pedig felkiáltójel van, ezekről lehet felismerni.

Még nem indulok pihenni! Ne várj! Bár ne vinné le a ládát a pincébe!

kérdő-felkiáltó mód

Amikor egy mondat valamiről nagy hangsúllyal érdeklődik, akkor ezt kérdő-felkiáltó mondatnak nevezzük. A kérdő-felkiáltó mondat az igével kifejezett tényről érdeklődik hangsúlyosan. A kérdő-felkiáltó mondat végén kérdőjel és felkiáltójel van, erről lehet felismerni.

Indulsz már pihenni?! Miért várjak?! Levinnéd már a ládát a pincébe?!

tagadó-kérdő-felkiáltó mód

Amikor egy mondat valamilyen állítás ellenkezőjéről nagy hangsúllyal érdeklődik, akkor ezt tagadó-kérdő-felkiáltó mondatnak nevezzük. A tagadó-kérdő-felkiáltó mondat az igével kifejezett tény ellenkezőjéről érdeklődik hangsúlyosan. A tagadó-kérdő-felkiáltó mondatban valamilyen tagadó szó található, a mondat végén pedig kérdőjel és felkiáltójel van, ezekről lehet felismerni.

Még most sem indulsz pihenni?! Semennyit se várjunk?! Nem vinnéd le végre a ládát a pincébe?!

Az igemódok és mondat módok kombinálása

Az alábbi táblázatban példákat mutatunk be az igemódok és mondat módok (mondattípusok) kombinálására, ami egyben demonstrálja azt is, hogy a hivatalosan hiányosan oktatott öt mondatfajta helyett (kijelentő, kérdő, felkiáltó, felszólító, óhajtó) az életben valójában huszonnégy mondatfajtát használunk.