magyar (melléknév)

1. Nyelvtan: A magyar nyelv. A magyar emberek által használt összes szó és ezek használatának módja együttesen (a helyi eltérésektől függetlenül).

A magyar a világ számos helyén élő nyelv. Ha egy magyar a világon bárhol magyar szót hall, azonnal magyarul válaszol.

2. A magyar kultúrához tartozó, Magyarországhoz, a magyar emberekhez kapcsolódó, velük összefüggő.

A világon híres a magyar bor, és a magyar paprika. A magyar népművészet szereti a tulipánmintát.

Eredet [magyar < ómagyar: magyar < ősmagyar: megyer, meger (magyar) < moger, muager (szabad ember) < dravida: magar (emberek, ifjak)]

Lásd még: mai magyar

magyar (főnév)

Magát magyarnak valló ember. Annak a népnek a tagja - függetlenül a lakhelyétől - amelybe beleszületett vagy vele sorsközösséget vállalt, amelynek zöme a Kárpát-medence középső részén él, országának fővárosa Budapest, és múltja messze az időben Ázsiába nyúlik vissza.

Amikor a magyarok elérték a Kárpát-medencét itt rokon népek nyomait találták. A magyarok sokszor harcoltak a szabadságukért.