német (melléknév)

1. Germán nép tagjával, és ezek országával kapcsolatos. Ez a nép Európa északi felén él.

Sok német turista üdül a Balatonnál. A német autók népszerűek.

2. Germán nyelv, amelyet Németországban, Ausztriában és Svájcban beszélnek.

A német nyelvnek számunkra szokatlan, nagyon kemény kiejtése van. A 19. században a német nyelv kötelező tárgy volt az iskoláinkban.

Eredet [német < ómagyar: német < latin: nemetes (németek, "erdőlakók") < nemetum (Németföld < "erdős") < nemus (legelős erdő, berek) < görög: nómosz (legelő, mező)]
Megjegyzés: Ugyanebből a forrásból származott a szláv: nemec (német) is.

További részletezés

A német nyelvet kétféleképpen osztják fel:

1. Földrajzi felosztás: Ezek a mai standardnak tekintett német nyelvnek, a felnémetnek a nyelvjárásai.

a.) Felnémet, amit a standard német nyelvnek tekintenek – a mai Németország déli részén, Svájcban, Ausztriában és Olaszország északi részén beszélt német nyelv.

b.) Középnémet – Németország középső része, nyugaton a Rajna–melléktől, majd kelet felé Türingia, Szászország (a Majna menti Frankfurt–, Eisenach–, Jena–, Drezda–vonal.

c.) Alnémet – Németország északi részén és Hollandiában beszélt német.

2. Az eredetek szempontjából a történelmi felosztás lehet fontos:

Ófelnémet – i. sz. 500 és 1050 között beszélt német nyelv.

Középfelnémet – 1050 és 1350 közötti német nyelv.

Korai újfelnémet – 1350 és 1650 közötti német nyelv.

Újfelnémet – 1650-től beszélt német nyelv.

német (főnév)

Németországi születésű, német anyanyelvű, illetve onnan származó személy.

A németek precíz munkát végeznek. A magyarországi autógyárban mérnökként dolgozik néhány német.