nagykötőjel – (írásjel)

1. Két tulajdonnév vagy más név kapcsolatát jelzi.

Párizs–Dakar verseny; angol–magyar szótár; tanár–diák vetélkedő, ember–állat közötti barátság

2. Számok összekapcsolását, számok, betűk összetartozását jelzi.

1848–49; 128–129. oldal; 8.30–9.00 között; Árpád (–907); MSZ–2001; MIR–2

3. Felsorolás tételeit vezeti be

– bevezető
– előzmények
– részletezés
– összegzés

4. -tól -ig, azaz az előtte levőtől (például egy számtól, betűtől) az utána levőig (számig, betűig).

Hétfő–péntek (a hétfőtől péntekig terjedő időszak, a hét munkanapjainak mindegyike)
1–10 (1-től 10-ig terjedő számok)
Így hivatkozhat egy korábban említett felsorolás pontjaira is. Például: az A–G pont (azaz a korábban említett A-tól G-ig terjedő pontok).

Eredet [nagykötőjel < nagy + kötőjel]

Lásd még: kötőjel, gondolatjel