nyelvújítás kora

A nyelvújítás az adott nyelv tudatos munkával elért megváltoztatása. Ez magában foglalhatja a szókészlet átalakítását, idegen szavak anyanyelvi szavakkal való felváltását, a nyelvtani szabályok módosítását, a nyelvhasználat egységesítését, a használt ábécé megváltoztatását - például a román nyelv esetében, amikor a 19. században áttértek a cirill ábécéről a latin betűs írásra -, vagy akár a nyelv felélesztését, amire példát az addig holt héber nyelvnél látunk az 1920-as években. Így lett a modern héber a mai Izrael állam hivatalos nyelve. A klasszikus héber a zsidó Ószövetség eredeti nyelve.

A magyar nyelv történetében a nyelvújítás kora Bessenyei György fellépésétől (1770-es évektől), 1872-ig, a Magyar Nyelvőr megjelenéséig tartott.

A nyelvújítás korát két fő részre bonthatjuk. Az első, legintenzívebb szakaszának az 1790-től 1820-ig terjedő időszakot nevezhetjük. Ekkor nagyon sok új magyar szó született. Sok irodalmi remekmű terjesztette az új szavak használatát. Ekkor új szótárak születtek, új nyelvtankönyv íródott a nyelv egységes használatának érdekében. Ekkor kezdődött meg és folyt egyre nagyobb intenzitással a nyelvrokonaink keresése Ázsia irányában.

A mellékelt képen a magyar nyelvújítás egyik vezéralakját, Kazinczy Ferencet (1759–1831) láthatod.

A korszakot élesen kettészeli a forradalom és szabadságharc leverése. Az utána következő sötét korszak rányomja a bélyegét a nyelvünkkel kapcsolatos kutatásokra is. Itt már inkább a politikai akarat volt a legfontosabb szempont, és a keleti nyelvemlékek hivatalos kutatása teljesen leállt. Így nyelvünk eredetében a finnugor származtatás lett a politikailag támogatott és így tudományosan is elfogadott nézet.

Más nyelvek történetében is voltak ilyen időszakok.

Példák még más nyelvújítási korszakokra:

A kínainál az 1920-as években. A görög nyelvnél az 1980-as években. A töröknél szintén az 1920-as években volt nyelvújítás.

További információ: újmagyar