nyelvtan (főnév)

1. Azok a szokások, ahogyan a szavakat használjuk. A nyelvtan a nyelv része: a szavak rendje. Nyelvtannak nevezzük azokat a megegyezéseket, elvárásokat, amelyek szerint a szavakat együtt használjuk, összekapcsoljuk vagy megváltoztatjuk azzal a céllal, hogy ezek együtt, megérthető formában gondolatokat juttassanak el más személyekhez.

A nyelvtan a szavak összefüggéseit mutatja meg. A szavak használatának módjából, a szavak sorrendjéből olyan dolgokat érthetünk meg, amelyeket a szavak nyelvtan nélkül önmagukban nem fejeznek ki. A nyelvtan a könnyű és pontos megértést segíti. Ha könnyebben és pontosabban akarod érteni, amit mások mondtak, akkor érdemes alaposan ismerned azokat a szokásokat, ahogyan a szavakat használjuk, más szóval: a nyelvtant. Egy idegen nyelv tanulása során nem akkor tudod a nyelvtant, ha szabályokat vagy nyelvészeti szakkifejezéseket magoltál be, hanem akkor, ha alaposan begyakoroltad a mondatok és szavak használatát. Ha nem használnánk nyelvtant a beszédünk vagy írásunk során, akkor az emberek nehezen értenék, amit mondunk vagy írunk. A nyelvtani megegyezések alapos ismerete segít eligazodni az olyan esetekben, amikor első hallásra nem világos, hogy a beszélő vagy író személy mire használt egy szót: mit akart kifejezni.

2. A nyelvtan a nyelvhasználati módok rendszerbe szedett leírása, ahogyan a szavakat egy bizonyos nyelvben használjuk. A nyelvész kategóriákba csoportosítja a hasonlóképpen használt szavakat, majd megfigyeli a szabályokat, amik leírják, hogyan viselkednek az egyes szócsoportok. Csupán az ésszerű használat lehet szempont abban, hogy milyen szabályokat állít fel, és hogyan fogalmazza meg a szabályokat. A nyelvész bármilyen célszerű módon osztályozhatja az anyagot, viszont nincs joga azt állítani, hogy bizonyos formák elfogadhatatlanok, csak mert ezek nem férnek bele az általa kitalált rendszerbe.

A különböző iskolák kissé eltérő nyelvtanokat oktatnak. Némelyik nyelvtan túlságosan bonyolult és teljesen használhatatlan, sőt hazugságokat próbál a nyelvhasználatra kényszeríteni.

3. A nyelvet vizsgáló tudomány. A nyelvtan, avagy nyelvészet a szavak együttes használatának szabályait, összefüggéseit vizsgáló, és néha előíró szaktárgy. A nyelvtan tudományának feladata az, hogy érthetővé tegye a szavak szerepét a beszédben vagy írásban, valamint könnyen alkalmazható és általános érvényű eszközöket adjon a szavak felismeréséhez, használatához.

A főiskolán az angol nyelvtant tanultuk négy éven át. A nyelvtan szabályait bemagoltatták velünk, de a használatukat nem gyakoroltuk be.

4. Nyelvészeti tankönyv, szakkönyv, ami a szavak használatának összefüggéseit, szabályait írja le.

Vörösmarty nyelvtana sokkal érthetőbb volt, mint a mai könyvek. Az alsós nyelvtanban még érthető szakkifejezések szerepeltek.

Eredet [nyelvtan < nyelv + tan]