rendszer (főnév)

1. Célt megvalósító rendezett egész. A fizikai világban megjeleníthető vagy ott hatás kifejtésére képes bármilyen rendezett egész, ami egy célt vagy feladatot lát el. Ez valamilyen szerkezetből áll, olyan részek felépítéséből, amelyek szintén megvalósítanak - az egész céljához illeszkedő módon - kisebb célokat.

Egy szervezet is egy rendszer, és ezen keresztül egy csoport képes elérni a célját. Az óra működését is egy rendszer valósítja meg. Amikor a fizikai világ belép egy hatás közvetítésébe, azonnal megjelenik egy rendszer is. A fejében volt egy rendszere a bonyolult számítások elvégzésére. A munkája során egy rendszer gondoskodott arról, hogy ne felejtsen el semmit.

2. Politika: Az állam szerkezete. Annak kormányzásának, a társadalmi együttélés szabályozásának bizonyos alapelveken felépülő szerkezete és egységet alkotó szervezete.

Az emberi történelemben egymást követik a különféle rendszerek. Még eddig egyetlen egy rendszer se volt képes békét és jólétet teremteni az embernek.

3. Összetartozó egész. Rendező elv, szempont szerinti elrendezés.

A könyvtárakban nagy katalógus rendszert alakítottak ki a könyvek és más kép- és hanganyagok nyilvántartására.

4. Szabályokhoz igazodó rend. Szokásnak, cselekvésnek, tevékenységnek, munkamenetnek bizonyos elvekhez, szabályokhoz igazodó rendje.

Az emberi élet ünnepeinek van egy jól meghatározott rendszere. Talán nincs is olyan munka, aminek a hatékony végzéséhez ne kellene egy jó rendszer. Egy szakterülethez tartozó rendszert el kell sajátítani az ott dolgozóknak.

Eredet [rendszer < rend + -szer (főnévképző)]