Szátyár

szátyár (főnév)

Ocsmány, mosdatlan szájú, trágár, fajtalan beszédű.


Eredet [szátyár < középmagyar: szátyár (bőbeszédű, pletykafészek < trágár) < zádor, zándor (háborgó, kötekedő) < mongol: zangdur, dzangdur (fenyeget)]